Ebben a blogbejegyzésben azt vizsgáljuk, hogy a globális felmelegedés – amely az ipari forradalom óta felgyorsult – milyen hatással van az ökoszisztémákra és az emberiségre, valamint hogy a nemzetközi közösség válasza elegendő-e.
A globális felmelegedés a Föld felszínén emelkedő átlaghőmérséklet jelenségére utal. Bár a múltban is előfordult felmelegedés, a „globális felmelegedés” kifejezés itt elsősorban az ipari forradalom óta megfigyelt felmelegedésre utal. Ez azért van, mert a múltbeli felmelegedés okai eltérnek az ipari forradalom utáni felmelegedés okaitól. A múltbeli felmelegedés természetes jelenség volt, amely a Föld éves átlaghőmérsékletének 400-500 éves ciklusokban történő ingadozásából eredt. Ezzel szemben az ipari forradalom óta megfigyelt felmelegedést az emberi tevékenység okozza: a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának gyors növekedése megváltoztatta az éghajlati rendszert, csökkentve a világűrbe jutó sugárzó hő mennyiségét.
A globális felmelegedés elsődleges oka az üvegházhatás, amelyet az üvegházhatású gázok okoznak. A Föld felé irányuló napenergia áthalad a légkörön, eléri a Föld felszínét, majd visszasugárzik a légkörbe. Ezt a kisugárzott energiát a légkörben lévő üvegházhatású gázok, például a vízgőz és a szén-dioxid elnyelik. Ennek eredményeként a Föld felszínéről kisugárzott energia nagyobb része a felszín közelében marad, ahelyett, hogy a felső légkörbe szökne, ami a hőmérséklet emelkedését okozza. Következésképpen, ha ugyanannyi napsugárzás éri, a Föld felszínének hőmérséklete magasabb lesz, mint a légkör hiányában lenne. Ezt a jelenséget üvegházhatásnak nevezik.
Az üvegházhatás könnyen megérthető, ha összehasonlítjuk egy műanyag üvegházzal. Az üvegházat borító műanyag átengedi a fényt, de blokkolja a hőt. A műanyagon keresztül belépő fény által termelt hő felmelegíti az üvegház belsejét, és nem tud a műanyagon keresztül távozni. Az üvegházon belüli hőmérséklet folyamatosan emelkedik, és az üvegházat borító műanyag ugyanúgy viselkedik, mint az üvegházhatású gázok. Ahogyan az üvegházon belüli hőmérséklet emelkedik a műanyag vastagodásával, úgy emelkedik a Föld felszíni hőmérséklete is, ahogy a légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyisége növekszik.
Az üvegházhatást okozó üvegházhatású gázok közé tartozik a vízgőz, a szén-dioxid, a metán és a CFC-k. A vízgőz az óceánból, a tavakból és a Föld felszínéről elpárolgott víz, így nincs jelentős hatása az üvegházhatásra. Ezzel szemben az olyan üvegházhatású gázok, mint a szén-dioxid, a metán, a CFC-k és a nitrogén, koncentrációjuk miatt közvetlen hatással vannak az üvegházhatásra. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése, a trópusi erdőtüzek, az állattenyésztés és a mezőgazdasági terjeszkedés során keletkező metán, a hűtőközegekben, növényvédő szerekben és tisztítószerekben használt CFC-k, valamint a műtrágyákból származó nitrogén mind gyorsan növekedett az elmúlt években, és az ezen gázok által okozott üvegházhatás is erősödik. Ezek közül a szén-dioxid koncentrációja a legmagasabb, és ez járul hozzá leginkább az üvegházhatáshoz.
A globális felmelegedés rendellenes időjárási jelenségeket okoz, amelyek természeti katasztrófákhoz vezetnek, mint például az Északi-sarkvidék és az Antarktisz hőmérsékletének emelkedése, a gleccserek visszahúzódása, árvizek, aszályok és a tengerszint emelkedése. Ezek a természeti katasztrófák nemcsak a környezetre, hanem a társadalomra és a gazdaságra is jelentős hatással vannak. Ahogy a Föld átlaghőmérséklete emelkedik, a természetes ökoszisztémák is megváltoznak, beleértve a fák korábbi virágzását, a madarak korábbi fészkelését, a rovarok, növények és állatok élőhelyeinek eltolódását, a part menti területek fokozott fakóságát és a biológiai sokféleség csökkenését. Továbbá, ahogy a természeti katasztrófák gyakorisága növekszik, a kapcsolódó halálesetek száma is folyamatosan emelkedik. Az éghajlatváltozáshoz szorosan kapcsolódó betegségek – mint például a malária, a bakteriális vérhas és a bozóttífusz – szintén terjednek, veszélyt jelentve az emberi egészségre. A globális felmelegedés okozta éghajlatváltozás a piaci kínálatot és keresletet is megváltoztatja, és negatívan hat az olyan ipari ágazatokra, mint az energiaipar és a közlekedés.
Az IPCC, az éghajlatváltozással foglalkozó szakosodott kutatóintézet szerint a légköri hőmérséklet várhatóan a 21. században is tovább emelkedik, hacsak nem tesznek nemzetközi erőfeszítéseket az üvegházhatású gázok koncentrációjának csökkentésére. Az IPCC negyedik értékelő jelentése szerint a globális felmelegedés várhatóan évtizedenként körülbelül 0.2°C ütemben fog folytatódni a következő 20 évben. Ez 210-szer gyorsabb, mint az elmúlt 100 évben megfigyelt hőmérséklet-emelkedés, és jelentősen gyorsabb, mint az elmúlt 10 000 év változásának üteme. A légköri üvegházhatású gázok koncentrációja, amely jelenleg körülbelül 368 ppm, a 21. században várhatóan 490 és 1,260 ppm közé fog emelkedni, és az ebből eredő globális átlaghőmérséklet várhatóan körülbelül 1.4-5.8 fokkal fog emelkedni 1990 és 2100 között. Továbbá az átlagos tengerszint várhatóan 8-8.8 cm-rel fog emelkedni a 21. században az 1990-es szinthez képest, ami felveti annak a lehetőségét, hogy az alacsonyan fekvő területek, köztük Dél-Korea, tengervíz alá kerülhetnek.
A nemzetközi közösség felismeri a globális felmelegedés súlyosságát, és erőfeszítéseket tesz annak megelőzésére. 1985-ben a Meteorológiai Világszervezet és az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja kijelentette, hogy a szén-dioxid a globális felmelegedés fő oka, 1988-ban pedig létrehozták az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (IPCC), hogy vizsgálatokat és kutatásokat végezzen az éghajlatváltozással kapcsolatban. Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye, amelyet az 1992-es riói konferencián fogadtak el Brazíliában, célja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának stabilizálása a globális felmelegedés okozta szélsőséges időjárási események megelőzése érdekében. Az 1995-ben Berlinben (Németország) tartott első felek konferenciáján (COP 1) elismerték, hogy a meglévő egyezmény szerinti csökkentési kötelezettségek nem elegendőek a globális felmelegedés megelőzéséhez. Ennek következtében az 1997-ben Kiotóban, Japánban tartott harmadik felek konferenciáján (COP 3) elfogadták a Kiotói Jegyzőkönyvet, amelynek fő rendelkezései a fejlett országok 2000 utáni csökkentési céljaira összpontosítottak. A Kiotói Jegyzőkönyv egy nemzetközi megállapodás, amely jogilag kötelező érvényű kötelezettségeket ír elő az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, és konkrét célokat tűz ki annak érdekében, hogy a világ országait a globális felmelegedés megelőzésére ösztönözze.
A dél-koreai kormányzat szintén kidolgozott és végrehajtott politikákat a globális felmelegedés elleni küzdelem érdekében. Erre kiváló példa az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelmi rendszere. Ez a rendszer piaci mechanizmusokat használ az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmére, lehetővé téve a kibocsátáscsökkentési célok hatékony és költséghatékony elérését. Azzal, hogy a kibocsátók választhatnak a kibocsátáscsökkentési intézkedésekbe való befektetés vagy a szén ára alapján történő kibocsátási egységek vásárlása között, ez a rendszer nagyobb rugalmasságot kínál a közvetlen szabályozáshoz képest. Ezenkívül a dél-koreai kormány bevezette a Tiszta Fejlesztési Mechanizmust (CDM), egy olyan rendszert, amelynek keretében a fejlett országok üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló projekteket hajtanak végre a fejlődő országokban, és kibocsátási krediteket kapnak az eredményekért. Ezenkívül a kormány bevezette és működteti az Üvegházhatású Gázok és Energia Célkitűzések Kezelési Rendszerét, valamint a járművek üzemanyag-hatékonyságára és az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó szabályozásokat. A globális felmelegedés megelőzésére törekszik egy üvegházhatású gázok statisztikai rendszerének létrehozásával, az üvegházhatású gázok kezelésében részt vevő szakemberek képzésével, az éghajlatváltozás kezelésére irányuló K+F projektek lebonyolításával, valamint a zöld életmódot népszerűsítő kampányok népszerűsítésével a polgárok körében.
Ennek megfelelően a világ legtöbb országa felismeri a globális felmelegedés veszélyeit, és – mint például Dél-Korea esetében – kormányzati szintű erőfeszítéseket tesz annak megakadályozására. A kormányzati erőfeszítéseknek azonban önmagukban is megvannak a korlátaik a globális felmelegedés megelőzésében. Ezért a nemzetközi közösség arra ösztönzi a polgárokat világszerte, hogy érdeklődjenek a globális felmelegedés iránt, és csatlakozzanak a megelőzést célzó intézkedésekhez.
