Ebben a blogbejegyzésben azt vizsgáljuk meg, hogy az El Niño és a La Niña jelenségek – melyeket a globális felmelegedés súlyosbít – hogyan veszélyeztetik az éghajlatunkat és az életünket, és elemezzük a hatásukat.
A globális felmelegedés véget ért. A Föld most forr. Ez nem pusztán egy szófordulat, hanem egy kifejezés, amely tükrözi a jelenleg is tapasztalt nagyon is valós válságot. A Föld hőmérséklete már több mint 1 Celsius-fokkal emelkedett az iparosodás előtti szinthez képest, és az ebből eredő hatások évről évre felgyorsulnak. A sarki jégsapkák olvadnak, ami a tengerszint emelkedését okozza, és a szélsőséges időjárási események világszerte egyre gyakoribbak. Ezek a változások nem csupán a természeti környezetre korlátozódó problémák. A csökkenő terméshozamok, az ökoszisztéma-pusztulás és a klímaváltozás okozta vízhiány közvetlen hatással van az emberi társadalomra. Így a globális felmelegedés már nem a jövő története; máris komoly problémává vált a mindennapi életünkben.
Ahogy a Föld hőmérséklete emelkedik, a szélsőséges időjárási események egyre nagyobb veszélyt jelentenek a bolygóra. Ezek közül az El Niño és a La Niña azok közé a jelenségek közé tartozik, amelyek a legjelentősebben megváltoztatják a Föld éghajlati mintázatait. Az El Niño eredetileg a perui partoknál karácsony környékén tapasztalható rendellenesen magas tengerfelszíni hőmérsékletre utalt. Miután azonban megfigyelték, hogy más rendellenes jelenségek is előfordultak ezzel az eseménnyel együtt, a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az El Niño nem csupán a perui partoknál a tengerfelszín hőmérsékletének változására korlátozódó jelenség. Azóta az El Niño-t úgy definiálják, mint minden olyan rendellenes időjárási jelenséget, amely a perui partoknál a tengerfelszín hőmérsékletének változásával jár. Ezzel szemben a La Niña arra a jelenségre utal, amikor a perui partoknál a tengerfelszín hőmérséklete rendellenesen alacsony – az El Niño ellentéte –, valamint az ezzel párhuzamosan előforduló rendellenes időjárási jelenségekre. Az El Niño és a La Niña által okozott változások és azok mögöttes mechanizmusai a következők.
A Földön van egy légköri általános cirkulációként ismert rendszer, amelyet a napsugárzás hajt. Ez magyarázza a Föld különböző szélességi fokain kialakuló domináns szélminták. A passzátszelek, a nyugati szelek és a sarki keleti szelek ennek a légköri általános cirkulációnak a részét képezik; a Csendes-óceán déli részén délkeleti passzátszelek fújnak, amelyek keletről nyugatra fújnak. Ezek a passzátszelek generálják a déli egyenlítői áramlatot, egy nagyméretű vízfolyást, amely Peru partjaitól (Csendes-óceán keleti része) Indonézia partjaiig (Csendes-óceán nyugati része) terjed. Ez a déli egyenlítői áramlat tengervizet szállít a Csendes-óceán nyugati részére. Következésképpen a Csendes-óceán keleti részén a tengerszint csökken; amikor a Csendes-óceán keleti részén a tengerszint csökken, tengervíz áramlására van szükség az elvesztett térfogat pótlásához. Következésképpen feláramlás történik, ahol hideg mélytengeri víz emelkedik, hogy pótolja a Csendes-óceán keleti részén lecsökkent tengerszintet. Ennek eredményeként a perui partvidék mentén, a Csendes-óceán keleti részén az éves vízhőmérséklet alacsony marad. Ezenkívül a délkeleti passzátszelek elérik a Csendes-óceán nyugati régióját, és ott a felső légkörbe emelkednek. Az emelkedő levegő alacsony nyomású rendszert alkot ebben a régióban, és felhőket hoz létre. Ennek következtében felhők képződnek és eső esik azokon a területeken, ahol ezek a feláramlások előfordulnak, például a Fülöp-szigeteken, Ausztrália északkeleti részén és Indonéziában.
Az El Niño akkor fordul elő, amikor a délkeleti passzátszelek gyengülnek. Amikor a délkeleti passzátszelek így gyengülnek, az általuk hajtott déli egyenlítői áramlat is gyengül. Ennek eredményeként a Csendes-óceán keleti részén a tengervíz nem tud messzire nyugat felé mozogni, és a Csendes-óceán keleti részén a tengerszint nem csökken kellőképpen. Ha a Csendes-óceán keleti részén a tengerszint nem csökken kellőképpen, az alulról felemelkedő hideg mélytengeri víz áramlása gyengül, és a feláramlás is gyengül. Ebben az esetben, mivel nem áll rendelkezésre elegendő hideg víz, a perui partoknál a tengerfelszín hőmérséklete megemelkedik. Amikor a tengerfelszín hőmérséklete emelkedik, az oldott oxigén és a tápanyagok mennyisége csökken, ami károsítja a halállományokat. Ennek a jelenségnek komoly hatásai vannak nemcsak Perura, hanem globálisan is. A perui partok mellett a nyugati Csendes-óceáni régió is érintett. A délkeleti passzátszelek gyengülése miatt nem tudják elérni a nyugati Csendes-óceáni régiót, ehelyett felfelé emelkednek. Ez feláramlást hoz létre, ami felhőképződést okoz, és a csapadék helyét a szokásosnál keletebbre tolja. Következésképpen, míg a feláramlások jellemzően a Csendes-óceán nyugati részén, beleértve Ausztrália északkeleti részét is, előfordulnak, az El Niño események idején nem fejlődnek ki, ami súlyos aszályokhoz vezet ezekben a régiókban. Ezenkívül ismert, hogy az El Niño események során rendellenes időjárási jelenségek fordulnak elő, például árvizek Közép- és Dél-Amerikában, valamint Dél-Kínában, valamint magas hőmérsékletek Alaszkában és Nyugat-Kanadában.
La Niña akkor következik be, amikor a délkeleti passzátszelek a szokásosnál jobban megerősödnek, ami ellentétes az El Niñóval. Amikor a délkeleti passzátszelek megerősödnek, a déli egyenlítői áramlat intenzitása megnő. Ennek eredményeként megnő a Csendes-óceán keleti részéről a nyugati felé szállított tengervíz mennyisége, és a Csendes-óceán keleti részén a tengerszint a normális alá esik. Ebben az esetben a feláramlás fokozódik, hogy kompenzálja a csökkent tengervízmennyiséget. Következésképpen a feláramlás által felhozott hideg tengervíz hatása miatt a perui partvidék – amely a Csendes-óceán keleti részének felel meg – mentén a tengerfelszín hőmérséklete alacsonyabb lesz. Amikor La Niña következik be, az megerősödött délkeleti passzátszelek erősebb feláramlást generálnak a Csendes-óceán nyugati részén. Ez hozzájárul az áradásokhoz a Fülöp-szigeteken és Indonéziában, amelyek a Csendes-óceán nyugati részén találhatók. Ezenkívül ismert, hogy a dél-amerikai aszályok és az észak-amerikai súlyos hideghullámok a La Niña okozta jelenségek.
Az El Niño és a La Niña hatásai nem korlátozódnak kizárólag az éghajlatváltozásra. Messzeható következményekkel járnak a globális gazdaságra, a mezőgazdaságra, a halászatra és az ökoszisztémákra. Például az El Niño által okozott súlyos aszályok jelentősen csökkenthetik a terméshozamot, ami az élelmiszerárak emelkedéséhez vezethet. Ez súlyos élelmiszerválságokat válthat ki, különösen a fejlődő országokban. Továbbá hatással van a tengeri ökoszisztémákra is, ami a halfogások csökkenéséhez vezet, ami gazdasági csapást jelenthet a halászattól függő közösségekre. Hasonlóképpen, a La Niña szélsőséges időjárási anomáliákat okozhat bizonyos régiókban, ami természeti katasztrófákhoz, például áradásokhoz vagy aszályokhoz vezethet, amelyek komoly hullámhatásokkal járhatnak a helyi gazdaságra és társadalomra nézve.
Összefoglalva, az El Niño és a La Niña nem pusztán időjárási jelenségek, hanem globális következményekkel járó jelentős éghajlati mintázatok. Ezen jelenségek megértése és felkészülése egyre fontosabb feladattá válik a klímaváltozás korában. Közös felelősségünk, hogy folyamatos kutatás és megfigyelés révén pontosabban előre jelezzük ezeket a jelenségeket, és megfelelő ellenintézkedéseket dolgozzunk ki. Ha nem értjük meg és nem reagálunk hatékonyan ezekre a jelenségekre, elkerülhetetlenül nemcsak a természeti katasztrófákkal, hanem az ebből fakadó társadalmi és gazdasági zavarokkal is szembesülünk. Ezért sürgősen szükség van a szisztematikus kutatásra és az éghajlatváltozással, beleértve az El Niño és a La Niña jelenségekkel kapcsolatos politikák kidolgozására.
