Ebben a blogbejegyzésben azt vizsgáljuk meg, hogyan változik a csökkenő hozadékok hagyományos törvénye a növekvő hozadékok és a hálózati externáliák hatására az információs technológia korában.
A hagyományos közgazdaságtan régóta vallja, hogy a folyamatosan növekvő ráfordítások valószínűleg a kibocsátás növekedési ütemének csökkenéséhez vezetnek egy bizonyos ponton. Ez a nézőpont különösen gyakori volt a hagyományos iparágakban, mint például a mezőgazdaság és a feldolgozóipar. Ez a csökkenő hozadék törvényeként ismert, és érvényesnek fogadták el az olyan áruk köré épülő ipari gazdaságokban, mint a gabona vagy a vas. Például egy gazdaságban a több műtrágya vagy munkaerő hozzáadása kezdetben növelheti a termelést, de végül a természeti korlátok, mint például a talaj korlátozottsága, a hozamok csökkenését okozzák.
Ilyen helyzetekben a kibocsátás eleinte jelentősen növekedhet a ráfordítások növekedésével. Idővel azonban a munka minősége valószínűleg romlik, és a munka szervezettsége vagy a vezetői hatékonyság is valószínűleg eléri a határait. Továbbá, mivel az erőforrások hatékony felhasználásának vannak korlátai, végül a csökkenő hozadék falába ütközünk. Ez a törvény figyelmeztetésként szolgált számos vállalkozás és közgazdász számára, akik az erőforrás-hatékonyság maximalizálására törekszenek. Azt a tanulságot is megtanítja, hogy a ráfordítás optimális szintjének megtalálása kulcsfontosságú, a termelési tényezők végtelen növelése helyett.
Amikor a csökkenő hozadék törvénye érvénybe lép, az árukat termelő vállalatok a profit maximalizálása érdekében megfelelő szintre állítják be termelési léptéküket. Ahelyett, hogy vakon növelnék a kibocsátást, a vállalatok az optimális termelési lépték megtalálására és fenntartására törekszenek. Következésképpen több, ugyanazt a terméket előállító vállalat lép be a piacra és versenyez egymással. Végső soron az a vállalat versenyelőnyre tesz szert ezen a piacon, amely képes jobb terméket alacsonyabb áron kínálni. Ez a verseny a fogyasztók számára is előnyös, mivel lehetőséget biztosít számukra jobb minőségű termékek alacsonyabb áron történő vásárlására.
A helyzet azonban drámaian megváltozott az információs technológia korszakának beköszöntével. A növekvő hozadék törvénye, miszerint a kibocsátás aránytalanul növekszik a ráfordítások növekedésével, számos iparágban megjelent. Az információs technológia korszaka a csökkenő hozadék törvényével merőben ellentétes tendenciát mutat. Mára általánossá vált, hogy a kibocsátás a ráfordítások növekedésével jelentősen növekszik. Ez a jelenség a kibocsátás átlagköltségének hirtelen csökkenésével magyarázható, ahogy a termelési méret bővül. Az átlagköltség egy termék egy egységének előállításához felmerülő költséget jelenti. Az olyan iparágak, mint az információs ipar, a szoftveripar, a kulturális ipar és a szolgáltatási ipar – amelyek az információs technológia korszakát képviselik – tipikus példái azoknak az ágazatoknak, amelyek a növekvő hozadék jelenségét mutatják. Ez azért van, mert míg a kezdeti fejlesztési költségek magasak, a többletköltségek minimálisak, még a termelési volumen növekedésével is.
A növekvő megtérülés jelensége nemcsak a kínálati, hanem a keresleti oldalon is megfigyelhető. A keresleti oldalon a növekvő megtérülés jelensége gyakran hálózati externáliák miatt merül fel. A hálózati externáliák akkor jelentkeznek, amikor egy termék értéke a felhasználók számának növekedésével növekszik, nem szándékolt előnyöket biztosítva a termelő vállalatnak költségek nélkül. Ez az egyik oka annak, hogy a piaci részesedést megszerző vállalatok erősebb versenyelőnyre tesznek szert, és ezek az előnyök a méretgazdaságossággal kombinálva megerősítik a piaci dominanciát.
Ezért, amikor hálózati externáliák jelennek meg, egy olyan vállalat, amely már meghódította a piacot, a növekvő hozam törvényét követve tovább növelheti a termelést anélkül, hogy a profitja csökkenne. Ehelyett versenyelőnye idővel erősödik, lehetővé téve számára, hogy megszilárdítsa monopolhelyzetét a piacon. Ez olyan helyzetet teremt, amelyben az új vállalatok számára nehézzé válik a piacra lépés vagy versenyelőny megszerzése. Az ilyen piacokon, ahol a növekvő hozam törvénye működik, a vállalatok a piac mérete által megengedett maximális mértékben igyekeznek bővíteni a termelést, azzal a céllal, hogy teljesen kiszorítsák a versenytársakat a piacról. Továbbá, amikor hálózati externáliák jelennek meg, az elsőként belépő vállalat rendkívül előnyös pozícióba kerül. Még ha az új belépők versenyelőnnyel is rendelkeznek a termék minősége vagy ára tekintetében, a piacon való túlélés rendkívül nehézzé válik.
Következésképpen a minőségen vagy áron alapuló verseny elveszíti hatékonyságát az ilyen piacokon. Ez azt jelenti, hogy az információs technológia korszakának gazdasági struktúrája alapvetően eltér az ipari társadalom korszakának struktúrájától, ami korlátokat tár fel a hagyományos gazdasági elméletek alkalmazásában. Az információs technológia korszaka új gazdasági modelleket igényel, így a gazdasági diverzifikáció és az innováció egyre fontosabbá válik. Következésképpen az ipari társadalom korszakának módszereivel nehézzé vált a gazdaság előrejelzése és magyarázata. Az új gazdasági környezethez igazodó politikák és stratégiák kidolgozása alapvető feladattá vált mind a vállalkozások, mind a nemzetek számára.
