Ez a blogbejegyzés azt vizsgálja, hogy a világegyetem Isten terve-e, vagy csupán egy a végtelen párhuzamos univerzumok közül. Válaszokat keresünk ebben a vitában, ahol a tudomány, a filozófia és a vallás összefonódik.
„A világegyetem egy mindenható Isten bonyolult műve.” Ez úgy hangzik, mint amit egy 16. századi katolikus egyházi lelkész mondana. Ahhoz, hogy az emberi létezéshez szükséges világegyetem, a Naprendszer és a Föld környezete kialakulhasson, a világegyetemet meghatározó összes állandónak tökéletesen kell kombinálódnia. Ennek a kombinációnak a valószínűsége összehasonlíthatatlanul alacsonyabb, mint a heti lottó megnyerésének esélye. Mégis úgy tűnik, hogy a jelenlegi világegyetem létezik e nevetségesen alacsony valószínűség ellenére. Tehát vajon egy mindenható lény – Isten – tervezte az univerzumot, hogy legyőzze az ilyen csekély esélyeket? Ennek a vitának hosszú története van, és ma is aktív vita tárgya.
A 16. századi papsággal szemben állnak azok, akik a párhuzamos univerzumokban hisznek. Nem csak a fizika leghitelesebb tudósai, mint Stephen Hawking és Max Tegmark. Filozófusok, irodalmi személyiségek, sőt számos pap is hisz ezekben a párhuzamos univerzumokban, vagy multiverzumokban. Bár nézőpontjaik nem teljesen egységesek, közös bennük az a hit, hogy a miénken túl is léteznek különböző világok. Ez az esszé bemutatja Hugh Everett nézőpontját, és megvitatja annak érvényességét.
Hugh Everett, aki gyerekként Albert Einsteint is kérdésekkel zaklatta a világot fenntartó véletlen eseményekkel kapcsolatban, később megnyitotta az utat a multiverzum teljes értékű elmélete előtt. A kvantummechanikában a relatív állapotok elve szerint minden alkalommal, amikor egy kvantumrendszert szuperpozíciós állapotban figyelünk meg, egy új világ bontakozik ki. Az univerzum új ágai jelennek meg, és az univerzum összes ága egyszerre létezik. Tegyük fel például, hogy adunk egy macskának egy olyan mérget, amely 50% esélyt ad arra, hogy egy órán belül megöli, és egy szem elől elzárt dobozba tesszük. Egy óra múlva nem tudjuk, hogy a macska él-e vagy halott. Pontosan ez az oka annak, hogy a kvantumrendszer szuperpozíciós állapotban van. Abban a pillanatban, hogy ellenőrizzük a macska sorsát, az univerzum egy új ága jelenik meg, és egy új világ születik valahol a multiverzumban. A mi világunkban a macska szerencsére él, de egy másik világban meghal. Hugh Everett magyarázata az, hogy a világok így ágaznak el, egy végtelen multiverzumot alkotva.
A multiverzum elmélet egyértelmű választ ad az univerzum bonyolult komplexitására, amely rendkívül alacsony valószínűség ellenére is felmerült. Az univerzumot alkotó konstansok véges számú lehetséges értékkel rendelkeznek, és még ezen lehetőségek szorzása is véges összeget eredményez. A multiverzumban azonban a különböző világok száma végtelen. Ezért nemcsak a mi univerzumunk létezik, hanem még alacsonyabb valószínűségű univerzumok is, sőt, akár a miénkkel tökéletesen azonos világok is létezhetnek. Olyan, mintha a mi másolataink valahol a multiverzumban élnének.
A húrelmélet jelentős figyelmet kapott, mivel a multiverzum-elmélet megjelenése előtt azt várták, hogy tökéletesen megmagyarázza a világegyetemet. A húrelmélet azonban végül nem egyetlen univerzumot eredményezett, hanem egy hihetetlenül hatalmas számot, amely elérte a 10-500-ik hatványt. A multiverzum-elmélet itt találja meg a választ. A multiverzum-elméletben mind a 10-500-ik hatványú univerzumokat létezőnek tekintik. Az univerzumok száma nem számít a multiverzum-elméletben.
Tehát tudományosan és logikailag bizonyítható-e a párhuzamos univerzumok létezése? Manapság az emberiségnek sikerült meghatároznia a világegyetemünkkel kapcsolatos különféle információkat, például a korát és a méretét, különböző hullámhosszúságú elektromágneses hullámok, köztük a fény segítségével. Így elsősorban az űrből nyerünk információkat elektromágneses hullámok segítségével. De vajon elektromágneses hullámok segítségével más univerzumokból is szerezhetnénk információkat a multiverzum struktúráján belül? Egészen a közelmúltig ez lehetetlennek tűnt. Azonban most kezd kibontakozni a párhuzamos univerzumok más módszerekkel történő bizonyításának lehetősége, az antropikus elv segédeszközként való alkalmazásával.
Ha a párhuzamos univerzumok létezése, amely jelenleg még csak hipotézis, bebizonyosodik, az elmélet egyetlen akadálya a vallással való konfliktus lenne. Amikor Nicolaus Copernicus a 16. században felvetette a heliocentrikus elméletet, az egyház minden erőfeszítést megtett annak elnyomására. A jelenlegi helyzet hasonló. Az egyház azt állítja, hogy a mi univerzumunk egy életbarát univerzum, amelyet Isten aprólékosan tervezett. A párhuzamos univerzum elmélete azonban azt állítja, hogy a mi univerzumunk csupán egy a végtelen számú univerzum közül, és hogy mi történetesen az egyik olyan univerzumban élünk, amely életbarát. A vita érvei azonban nem egyszerűen két ellentétes táborra oszlanak. Egyes tudósok mindkét álláspontot igyekeznek összehangolni. Például Don Page elméleti fizikus azt kérdezi, hogy miért nem teremthetett Isten multiverzumot. Sőt, a katolicizmuson kívüli más vallások is régóta magukévá teszik a multiverzumhoz hasonló koncepciókat. Egy példa erre a Kabbala, a judaizmus misztikus hagyománya. A kabbalisták a bibliai Teremtés könyvét másképp értelmezik, mint a katolikusok. A Teremtés könyvében ez a vers található: „Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt.” Ezzel a verssel kapcsolatban a kabbalisták azt az értelmezést javasolják, hogy Isten több hibát is elkövetett. A történet szerint Isten többször is teremtette a világegyetemet, és áldását adta a legjobbnak. Mivel tehát a párhuzamos univerzum elmélete nem feltétlenül ütközik a vallással, várható, hogy kellően meggyőzi azokat, akiknek erős a hitük.
Még mindig nincs bizonyíték arra, hogy a párhuzamos univerzumok létezése elkerülhetetlen következtetés lenne. Ha azonban a párhuzamos univerzumok valóságosak, és a másolataink valahol egy másik univerzumban élnek, akkor mi értelme van a létezésünknek? Még ha nem is mérgeztük meg a macskát együttérzésből, egy másik univerzumban megmérgeztük a macskát; az egyik univerzumban a macska él, a másikban pedig meghal. Egyesek úgy vélik, hogy a multiverzum tagadja a szabad akaratunkat. Még ha erényesen is cselekszünk szabad akaratunkból, egy másik univerzumban élő alternatív énünk gonoszul cselekedhet, értelmetlenné téve a választásunkat. Ezzel szemben olyan tudósok, mint David Elieser Deutsch, azt állítják, hogy a multiverzum valójában szabadságot ad nekünk. „Ha sikeres életet élsz, a társaid is sikeresek lesznek, ha ugyanazokat a döntéseket hozod. A jó cselekedeteid táplálják a multiverzum azon részeit, ahol jó dolgok történnek” – mondja David Elieser Deutsch. Egy másik kihívás lesz értelmet találni a létezésünkben és az életünkben a párhuzamos univerzumokban.
