Ebben a blogbejegyzésben tudományos kísérletek és adatelemzés segítségével tárjuk fel ezen kapcsolatok titkait, hogy megállapítsuk, vajon a „hat szeparációs fok” elmélete – amely az offline emberi kapcsolatokból ered – továbbra is igaz-e a digitális világban és a webes hálózatokban.
Karinthy Frigyes *Láncok* című regényében a főszereplő ezt mondja: „Öt ismerősöm láncolatán keresztül bárkivel kapcsolatba léphetek a világon.” Elmagyarázza, hogy még egy Ford Motor Company dolgozóval is képes kapcsolatba lépni, akivel soha nem találkozott, a folyamatot pedig így írja le: „Tavaly találkoztam egy Pastore nevű barátommal. Pastore történetesen ismer egy vezetőt a Hearst Publishingnál. Ez a vezető ismeri a Ford Motor Company elnökét, az elnök pedig kapcsolatban áll egy cégvezetővel. És ez a vezető nagyon jól ismer egy gyári munkást. Így megkérhetem azt a munkást, hogy építse meg a kívánt autót.”
Bár ez a regény akkoriban nem kapott nagy nyilvánosságot, és elvesztette a reflektorfényt, az az állítás, hogy a világon mindenki összekapcsolódhat ezen az „öt fokú elkülönülésen” keresztül, fontos felismerés volt. Ez az elképzelés később a „hat fokú elkülönülés” koncepciójának kiindulópontjává vált. Körülbelül 30 évvel később, 1967-ben a Harvard Egyetem pszichológusa, Stanley Milgram kísérletileg felülvizsgálta ezt az elméletet.
Milgram egy „levélkézbesítési kísérletet” végzett, hogy felmérje, milyen közel van egymáshoz bármely két amerikai ember. Arra kért meg olyan helyeken élő embereket, mint Wichita (Kansas) és Omaha (Nebraska), hogy adjanak át egy levelet egy adott, Massachusettsben élő nőnek. Ahelyett azonban, hogy közvetlenül kézbesítették volna a levelet, azt az utasítást kapták, hogy válasszanak ki egy ismerőst, aki a legalkalmasabbnak tűnik a levél továbbítására. Ez az ismerős ezután átadta a levelet egy másik alkalmas személynek, és a kísérlet akkor ért véget, amikor a levél így eljutott a végső címzetthez.
Miután kizártuk azokat a leveleket, amelyek nem érték el a célállomásukat, a levél kézbesítéséhez szükséges közvetítők számának elemzése átlagosan körülbelül 5.5 főt mutatott. Ez a szám szorosan megfelelt az eredeti hipotézisnek; mivel 6-ra kerekítették, ez lett a „hatfokú távolság” kifejezés alapja. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a társadalmi távolság sokkal rövidebb, mint gondolnánk.
Vajon ez az elképzelés igaz a digitális környezetben is? Barabási Albert-László, a Notre Dame Egyetem tudósa Milgram ötletét a web virtuális terére alkalmazta. Célja a weboldalak közötti távolság mérése volt – azaz az egyik weboldalról a másikra való navigáláshoz szükséges „kattintások száma”. Például az egyik végzős hallgatójának weboldala közvetlenül kapcsolódik a saját weboldalához, így egyetlen kattintással elérhető. Egy véletlenszerűen kiválasztott filozófus weboldalának eléréséhez azonban átlagosan körülbelül 12 kattintás kellett.
A Notre Dame Egyetem teljes intranetjének elemzése kimutatta, hogy a dokumentumok közötti kattintások átlagos száma körülbelül 11 volt. Meglepő módon ez a távolság is jóval rövidebb volt a vártnál. Természetesen a Notre Dame Egyetem webje csak egy apró töredéke a teljes internetnek. 1999-ben a teljes web legalább 3,000-szer nagyobb volt ennél. Ez azt jelenti, hogy két véletlenszerűen kiválasztott weboldal közötti kattintások száma a teljes weben elérné a 33 000-et?
Ennek igazolására Barabási bevezetett egy mintavételi módszert. Először 10 csomópontból (dokumentumból) álló kis egységeket elemzett a weben, majd megmérte az ezen egységeken belüli bármely két csomópont közötti átlagos távolságot.
Ezután a minta méretét 100, 1,000 és 10 000 csomópontra bővítette, ugyanígy mérve az átlagos távolságot, és megerősítette, hogy még a csomópontok számának növekedésével is a távolság növekedésének üteme nagyon alacsony maradt. Ez a tendencia matematikailag is kifejezhető volt egy adott képlet segítségével.
Ezen elemzési eredmények alapján lehetővé vált a dokumentumok közötti kattintások átlagos számának előrejelzése egyszerűen a webes dokumentumok teljes számának ismeretében. Az NEC Kutatóintézet felmérése szerint 1999 végén a teljes web körülbelül 1 milliárd dokumentumból (csomópontból) állt. Ennek a modellre való alkalmazása arra a következtetésre vezet, hogy átlagosan bármely két webes dokumentum mindössze körülbelül 19 kattintással összekapcsolható.
Bár általában hatalmasnak és összetettnek gondoljuk az internetet, az egyik dokumentumtól a másikig vezető út valójában nagyon rövid. Ez azt jelenti, hogy az internet is egy „kicsi világ”, és hogy az információkat összekötő struktúra meglepően szorosan összefonódik. Végső soron ez egy példa arra, hogy a „hat elválasztási fok” nemcsak az offline, hanem az online világban is érvényes meglátás.
