Ebben a blogbejegyzésben mélyrehatóan megvizsgáljuk, hogy az emberi bűnözés – konkrétan a nemi erőszak – magyarázható-e az evolúciós pszichológia szemszögéből.
Az emberek egy sor folyamaton – „észlelésen, döntéshozatalon és cselekvésen” – keresztül cselekszenek, és a pszichológia egyik fő célja annak feltárása, hogy miért hozunk bizonyos döntéseket. Az evolúciós pszichológia az a terület, amely az e döntéshozatali folyamatok mögött meghúzódó evolúciós tényezők létezését feltételezi.
Az evolúciós pszichológia a különféle emberi viselkedéseket evolúciós szempontból értelmezi. Például a férfiak azon tendenciáját, hogy a fiatalabb nőket részesítik előnyben, nem egyszerű személyes preferenciának tekinti, hanem az evolúciós folyamat során kialakult biológiai adaptációnak, amely az egészségesebb utódok és a nagyobb reprodukciós siker biztosítását célozza. Továbbá egyes evolúciós pszichológusok még a nemi erőszak cselekedetét is reprodukciós stratégiaként próbálják értelmezni. Azt állítják, hogy az alsóbbrendű férfiak, akik hátrányban vannak a reprodukcióban, a nemi erőszakot választották génjeik terjesztésének eszközeként, és hogy ez egy evolúciósan adaptált viselkedés.
De vajon valóban minden emberi viselkedés magyarázható-e kizárólag evolúciós szempontból? Vajon az emberi viselkedés pusztán ösztönös impulzusok eredményeként érthető-e? Ez a megközelítés számos filozófiai és etikai kérdést vet fel.
Először is, a nemi erőszak egy etikátlan és bűncselekmény, amely magában foglalja egy másik személy szexuális aktusra kényszerítését az ő beleegyezése nélkül. Természetesen a férfiak és nők közötti szexuális vonzalom vagy vágy bizonyos mértékig tudattalan impulzus, és biológiailag magyarázható. Maga az ilyen szexuális vágy valószínűleg bizonyos mértékig magyarázható az evolúciós pszichológia keretein belül. De vajon a nemi erőszak elkövetésére irányuló impulzus tudattalanul is létezik? Ez azt jelenti, hogy az emberek ösztönösen „tervezettek” az ilyen viselkedésre, és egy ilyen állítás komoly etikai buktatókhoz vezet.
Néhány állat kényszerű párzást folytat a szaporodás érdekében. Például a „mutt” néven ismert állat olyan szaporítószervekkel rendelkezik, amelyek az utódok és párok létrehozására specializálódtak, hasonlóan a nemi erőszakhoz. Ilyen példákat említve egyesek azzal érvelnek, hogy az emberek az evolúció során hasonló tulajdonságokat fejleszthettek ki. Azonban igazságtalan az embereket és az állatokat ugyanazon a szinten összehasonlítani, vagy az alkalmazkodást ugyanúgy értelmezni. Ez azért van, mert az emberek szabad akarattal felruházott lények. Ezért az evolúciós „adaptáció” fogalmának az emberekre történő alkalmazásakor teljesen más szintű megfontolások szükségesek, mint az állatokra.
A szabad akarat az emberi képességre utal, hogy önállóan gondolkodjon, irányítsa saját testét, és racionális ítéleteket hozzon adott vágyakról vagy impulzusokról. Természetesen az alapvető fiziológiai vágyak, mint például az éhség vagy a szexuális vágy, jelek lehetnek a test által az agyba küldve. Az ilyen jelek azonban nem feltétlenül kényszerítik az embereket konkrét cselekvések végrehajtására. Bár a vágyak befolyásolhatják az emberi döntéseket, a döntés hatalma végső soron az egyén akaratában van.
Vegyük például a szexuális vágyat. A legtöbb emberben megvan a szaporodási vágy, ami természetes módon szexuális vágyhoz vezet. Az emberek azonban vagy visszafogják ezeket a vágyakat, vagy a társadalmi normák és etikai normák alapján megfelelően kielégítik azokat. Ha a nemi erőszak cselekedetét a szexuális vágyhoz hasonló evolúciós tulajdonságok közé sorolnánk, azt lehetne állítani, hogy ez is lappangóan jelen van az emberekben, egyesek elnyomják, mások pedig cselekednek. Ez azonban egyértelműen hibás előfeltevés.
A szexuális vágyat és a nemi erőszakra irányuló késztetést alapvetően meg kell különböztetni. A szexuális vágy egy egyszerű biológiai késztetés, amely a másik fél beleegyezésével kielégíthető. Másrészt a nemi erőszak egy erőszakos és etikátlan cselekedet, amelyet egy másik személy beleegyezése nélkül követnek el; egy konkrét cselekvés, amely sérti egy másik személy fizikai és mentális jogait. Az emberek és az állatok közötti döntő különbség pontosan abban rejlik, hogy képesek racionálisan gondolkodni az ilyen vágyakról, és döntéseket hozni. Az emberek nem kizárólag ösztönök által irányított lények. Magasabb rendű lények, akik képesek racionálisan megítélni a jót a rossztól, és meghatározni a tetteiket. Ezért az az állítás, hogy az „erőszakra irányuló vágy” veleszületett és csupán elfojtott, szintén egy tévedés, amely súlyosan aláássa az emberi racionalitás értékét.
Az evolúciós pszichológusok egyik érve szerint a reprodukció szempontjából hátrányos helyzetben lévő férfiak a nemi erőszakot választották génjeik terjesztésének stratégiájaként, és ez idővel egyfajta adaptív tulajdonsággá szilárdult. Azonban, még ha egy férfi erősebb szexuális vágyat érez is, mert reprodukciós hátrányban van, a szabad akarata határozza meg, hogy elköveti-e a nemi erőszak bűncselekményét. Az emberek nem állatok, és nem is pusztán mechanikus lények, amelyek reagálnak a környezeti ingerekre.
Például, amikor egy tehén éhes, legelész a körülötte lévő füvön. Nem mérlegeli, hogy füvet vagy húst egyen. Ez azért van, mert a tehenek ösztönösen cselekszenek. Ez a természet rendje, és az alkalmazkodás eredménye is lehet. Az emberek esetében azonban döntéseket hozunk és ítéleteket hozunk, amikor étellel szembesülünk, sőt, akár a hiedelmeink vagy etikánk alapján dönthetünk úgy is, hogy nem eszünk. Így az emberi viselkedés nem redukálható pusztán az alkalmazkodás eredményére.
Egyes tudósok a nemi erőszakot pszichológiai patológiának tekintik, és azzal érvelnek, hogy az erőszaktevők olyan állapotban vannak, amelyben nehéz számukra a normális racionális gondolkodás. Más szóval, a nemi erőszakot kóros tünetnek mondják, mint például az impulzuskontroll-zavar vagy az antiszociális személyiségzavar. Azonban újra kell gondolnunk a „betegség” fogalmát. A betegség általában olyan állapot, amely károsítja az emberi fizikai vagy mentális funkciókat, és csökkenti az életminőséget. Nincs értelme azt állítani, hogy egy ilyen kóros állapot hozzájárulhat az emberi gének hatékony terjedéséhez. A betegség valami, amit le kell küzdeni, nem az alkalmazkodás terméke. A nemi erőszak kóros állapotként való kezelése nem ad alapot arra az állításra, hogy az egy adaptív tulajdonság.
Végső soron, bár a „nemi erőszak alkalmazkodás”-e kérdéséről folytatott vita elkülönül attól a kérdéstől, hogy igazolható-e, az evolúciós pszichológia által felállított hipotézis, miszerint a nemi erőszak evolúciós alkalmazkodás, továbbra is tartalmaz etikai és logikai hibákat. Az az állítás, hogy a nemi erőszak adaptív tulajdonság, az emberi szabad akarat és erkölcsi ítélőképesség tagadásához vezet. Ha az emberek arra vannak „programozva”, hogy bizonyos tulajdonságok kényszere alatt cselekedjenek, akkor többé nem lehetünk erkölcsi lények. És ez az állítás az emberi létezés alapjait fenyegeti.
Az emberek tehát nem pusztán biológiai ösztönök által vezérelt lények, hanem összetett társadalmi és erkölcsi ítélőképességgel felruházott lények. Bár az evolúciós pszichológia által kínált magyarázó keretrendszer érvényes lehet bizonyos fiziológiai viselkedések esetében, nehéz közvetlenül alkalmazni minden viselkedésre. Ez különösen igaz olyan súlyos etikai kérdésekre, mint a nemi erőszak.
Ezen okok miatt nehéz a nemi erőszakot az emberben genetikailag rejlő adaptív tulajdonságnak tekinteni. Ez azért van, mert az emberek választásra és ítélkezésre képes lények, és mindenekelőtt szabad akarattal rendelkeznek. A nemi erőszak nem ösztön, hanem hibás ítélőképesség és választás eredménye. Ezért határozottan el kell utasítanunk azt az állítást, hogy a nemi erőszak alkalmazkodás, és egyértelműen el kell ismernünk, hogy ez egy torzított értelmezés, amely egy hibás előfeltevésből fakad.
