Mi okozza a depressziót télen? Felfedezzük az évszakok változásainak fizikai és mentális egészségünkre gyakorolt hatását, valamint a mögöttük álló tudományos okokat.
Ahogy a forró nyári nap lenyugszik, és fokozatosan áttérünk az őszi hűvösebb napokra, a depresszió tüneteiről beszámolók száma a szokásosnál jobban megnő. Ez egy komoly probléma, amelyet nem lehet puszta hangulatingadozásként elintézni, és egyre nagyobb figyelmet kap, ahogy a modern társadalomban növekszik az érdeklődés a mentális egészség iránt. Különösen számos irodalmi mű és népszerű dal, amelyek az ősz és a tél hátterére épülnek, melankolikus hangulatot keltenek a hulló levelek és a hűvös szelek képeivel, hangsúlyozva ezeknek az évszakos változásoknak az emberek érzelmeire gyakorolt hatását. Természetesen sokan az őszt és a telet a magány időszakaként érzékelik.
Nem ritka, hogy olyan emberekkel találkozunk, akik súlyos, tartós depressziót tapasztalnak az évszakos változások miatt; ezt az állapotot „szezonális érzelmi zavarnak” minősítik. Elsősorban olyan tünetek kísérik, mint a tartós depresszió érzése, csökkent aktivitás, hipersomnia, csökkent libidó, fokozott étvágy és súlygyarapodás; figyelemre méltó, hogy a betegek körülbelül 83%-a nő. Eközben 1991-ben becslések szerint Szibéria és Alaszka lakosságának körülbelül 16.2%-a szenvedett szezonális depresszióban, 2004-ben pedig kiderült, hogy Ausztrália teljes népességének körülbelül 5.35%-a szenvedett ettől az állapottól. Ez azt mutatja, hogy a szezonális érzelmi zavar nem csupán egyfajta érzelmi állapot, amelyet egy kis számú ember tapasztal, hanem egy olyan állapot, amely jelentős hatással van az emberek mentális egészségére világszerte.
Mindazonáltal a szezonális depresszió csupán a hideg évszakhoz kapcsolódó komor vizuális és érzékszervi képek terméke? Sajnos keveset tudunk a szezonális depresszió közvetlen okairól és tudományos mechanizmusairól. A tudósok azonban az utóbbi időben újabb bizonyítékokkal támasztják alá azt az elméletet, hogy a szezonális depresszió olyan állapot, amelyet a szervezet szerotonin- és melatonin-szekréciójának szabályozásában bekövetkező zavarok okoznak.
Először is vizsgáljuk meg az évszakos változások és a hormonkiválasztás közötti összefüggést, és vizsgáljuk meg a szerotonin és a melatonin depresszióra gyakorolt lehetséges hatását. Az évszakos változások közvetlenül összefüggenek a Föld felszínét elérő napenergia mennyiségének változásaival. Az évszakok az általános meteorológiai jelenségek összességeként definiálhatók, amelyek a Föld különböző pontjain a napsugárzásnak való kitettség mértékétől függően változnak, miközben a bolygó a Nap körül kering. Ezen a keringési mozgáson kívül a Föld forgása – amely a központi tengelye körül történik, miközben a pálya síkjához képest körülbelül 66.5°-os szögben dől – tovább határozza meg az évszakos változásokat. A Föld egyéves keringési ciklusa alapján az északi és a déli félteke régióiban délben változó napmagasság és eltérő naphossz tapasztalható az évszaktól függően. Minél magasabb a Nap magassága a zenitjén, annál több napenergiát kap egy adott hely; nyáron a legkifejezettebb ez a hatás, míg télen a leggyengébb.
Eközben a melatonin egy hormon, amelyet a tobozmirigy termel, egy endokrin mirigy, amely a diencephalonban található, és segíti a szervezetet a nappalhoz és az éjszakához való rugalmas alkalmazkodásban. Különösen összetett szerepet játszik a szervezet cirkadián ritmusának szabályozásában; nevezetesen a melatonin szabályozza a bőr melanocitáinak és a retina fényérzékenységét. A szabályozás mechanizmusa egyszerű: a termelés időbeli növelésével vagy csökkentésével más fiziológiai funkciók is fokozódnak vagy csökkennek. Itt a melatonin termelését elsősorban a cirkadián ritmus, a szervezet természetes belső ciklusa szabályozza. Ez abból a tényből fakad, hogy az N-acetilezés – a melatoninszintézis egyik lépése – cirkadián ritmusfüggő. Az N-acetilezés egy olyan reakció, amelyben egy aminocsoportot (-NH2) tartalmazó szerves vegyületben egy hidrogénatomot acetilcsoport (CH3CO-) helyettesít. A melatonin a szerotoninból, egy másik, a tobozmirigyben termelődő hormonból termelődik két feldolgozási lépésen keresztül: N-acetilezésen és O-metilezésen. Mivel az N-acetilezés egy olyan reakció, amely éjfél közelében válik aktívvá, a melatonin éjszaka is termelődik.
Az „éjszaka” fogalma itt az évszaktól függően változik. Testünk az idő múlásával érzékeli a fényviszonyok változásait, hogy szabályozza a cirkadián ritmusunkat. Ezért még a nap azonos szakaszában is, ha testünk több fénynek van kitéve, mint korábban, a melatonin termelése gátolt. Míg a melatonin szekréció (DLMO) átlagos kezdőpontja este 9 óra, ősszel és télen ez a kezdőpont korábban következik be, a befejezőpont pedig később, ami a teljes szekréció növekedését eredményezi. A melatoninnal ellentétben a szerotonin termelést a fény serkenti. Ezért ősszel és télen, amikor a nappalok rövidebbek, a kiválasztott szerotonin teljes mennyisége csökken.
Szóval, mi a kapcsolat a szerotonin és a melatonin szezonálisan változó szekréciós szintje között? A szerotonin egyfajta neurotranszmitter, és a szerotonin csökkenése valamilyen károsodást okoz az idegi ingerületátvitelben. Bár a pontos mechanizmus még nem teljesen tisztázott, az orvosok számos beteg elemzésével és a kezelések során szerzett próbálkozásokkal megállapították, hogy a szerotonin csökkenése depresszióval, csökkent társasági élettel és étvágytalansággal jár. Másrészt a melatonin egy olyan hormon, amely alvást okoz és csökkenti a testhőmérsékletet. Ősszel és télen a szerotonin aktivitása csökken, míg a melatonin aktivitása növekszik. Ez arra utal, hogy az emberek általában hangulatromlást tapasztalnak, míg a hosszabb alvási idő a fizikai aktivitás csökkenéséhez vezet. Természetesen a szerotonin és a melatonin depresszióra gyakorolt közvetlen hatásának mechanizmusát még nem azonosították. Ha azonban az évszakos változások itt is érvényesek, feltételezhetjük, hogy ezek a hormonok valamilyen módon összefüggésben állnak ezzel az állapottal.
A modern tudomány fejlődésével számos fizikai betegség okait és kezelési módjait azonosították. A mentális zavarok tudományos okai azonban nagyrészt rejtély maradnak, a tapasztalati tényeken kívül. Vajon a tudomány az egyetlen kulcs az emberi elme rejtélyének megoldásához? Ha igen, akkor elménket a testünk és a környezetünk irányítja? Nem világos, hogy eljön-e valaha is az az idő, amikor egyetlen választ adhatunk ezekre az évszázados kérdésekre. Jelenleg azonban, legalábbis a szezonális depresszióval kapcsolatban, a tudomány alapjaira és a tapasztalatokra támaszkodva felfedeztük, hogy a hormonok összekötő kapocsként szolgálnak. Remélem, hogy ahogy egyre több ilyen kapcsolatot azonosítanak, sokan képesek lesznek megszabadulni a hideg évszakkal járó érzelmi stressztől.
