Ez a blogbejegyzés a világszerte eltűnő nyelvek valóságát vizsgálja, és ismerteti erőfeszítéseinket és szerepünket a nyelvi sokszínűség megőrzésében.
A nyelvek csak akkor maradnak fenn, ha a gyerekek megtanulják őket. Ahogy a gyerekek a világról tanulnak, kommunikálnak és a nyelv által alakítják ki identitásukat, a nyelv túlmutat a puszta kommunikációs eszköz mivoltán, és híddá válik a kultúra és a történelem között. Ezért, ha egy nyelvet csak felnőttek használnak, a pusztulása nagyrészt elkerülhetetlen. Ha egy nyelvet nem adnak át a gyerekeknek, az idő múlásával természetes módon elhalványul. Ez azt jelenti, hogy a nyelvbe ágyazott tudás, kultúra és hagyományok is eltűnnek.
A nyelvészek ilyen érveléssel figyelmeztetnek az emberiség történelmét fenyegető tragédiára. Egy nyelvész becslése szerint körülbelül 150 nyelv, az észak-amerikai indián nyelvek mintegy 80%-a a kihalás szélén áll. Ezeket a nyelveket az idősebbek utolsó néhány generációja alig tartja fenn, míg az új generáció anélkül nő fel, hogy megtanulná őket. Alaszkában és Észak-Szibériában 40 nyelv, ami a meglévő nyelvek 90%-át teszi ki, veszélyeztetett. Ezek a régiók kihívásokkal néznek szembe egyedi nyelveik és kultúrájuk megőrzése terén a gyors éghajlatváltozás és a gazdasági nyomás miatt. Közép- és Dél-Amerikában 160 nyelv (23%) van a kihalás veszélyében, míg Ausztráliában 225 nyelv (90%) várhatóan eltűnik. Ezek a régiók egykor sokféle, egymás mellett élő nyelvnek és kultúrának adtak otthont, de most gyorsan beolvadnak a többségi nyelvekbe.
Globálisan körülbelül 3,000 nyelv – a létező nyelvek 50%-a – tűnik el. Míg mintegy 600, több mint 100 000 beszélővel rendelkező nyelv viszonylag biztonságos, a fennmaradó nyelvek – amelyek a világ nyelveinek 90%-át teszik ki – még a 21. század vége előtt eltűnhetnek. Ez a nyelvi kihalás többet jelent puszta statisztikai hanyatlásnál; mély veszteséget jelent az emberi kultúra számára. Amikor egy nyelv eltűnik, magával viszi az egyedi gondolkodásmódot, a hagyományos tudást és a sajátos világnézetet. Ez hasonló az emberiség szellemi örökségének egy részének végleges elvesztéséhez.
Az ilyen nagymértékű nyelvi kihalás okai sokrétűek. Az őshonos nyelveket beszélők élőhelypusztulással, etnikai tisztogatással és asszimilációs oktatással néznek szembe. A beszélőpopulációk gyors csökkenésén túl az elektronikus média – amelyet gyakran kulturális ideggáznak neveznek – terjedése is hozzájárul. A globalizációs hullám közepette az elektronikus média és az internet tovább erősít bizonyos kisebbségi nyelveket, miközben a kisebbségi nyelveket beszélők egyre inkább olyan környezetben találják magukat, ahol a túlélés nehézzé válik a többségi nyelv használata nélkül. Természetesen némileg megelőzhetjük a nyelvek kihalását a kihalást kiváltó társadalmi és politikai mozgalmak megállításával, miközben oktatási anyagokat, irodalmi műveket, televíziós műsorokat és egyebeket is fejlesztünk az őshonos nyelven. Továbbá, még a kihalással fenyegetett nyelvek is újraéleszthetők, ha tartós elkötelezettség mutatkozik a hivatalos nyelvként való használatuk iránt, ahogyan azt a 20. századi héber esetében láthattuk. Ebben a folyamatban kulcsfontosságú a helyi közösségek és a kormányok közötti együttműködés, valamint a globális tudatosságváltás. Csak akkor győzhetjük le a nyelvek kihalásának veszélyét, ha mindannyian felismerjük a nyelvek értékét, és igyekszünk megőrizni azokat.
Realistán nézve, ahogy nem tudunk megőrizni minden állat- és növényfajt a Földön, ugyanúgy nem tudunk – és talán nem is szabad – megőriznünk minden nyelvet. Erkölcsi és gyakorlati kérdések fonódnak össze itt. Amikor egy nyelvi közösség úgy dönt, hogy egy olyan többségi nyelvet fogad el, amely garantálja a gazdasági fejlődést, milyen külső csoport kényszerítheti őket arra, hogy fenntartsák őshonos nyelvüket?
Ráadásul az egyetlen közösségen belüli eltérő nyelvek használata komoly megosztottságot okozhat az ott élők között. Mégis, még ezekkel a kihívásokkal együtt sem nézhetjük tétlenül, hogy a világ nyelveinek több mint 50%-a a kihalás szélén áll. Tiszteletben kell tartanunk az emberi sokszínűséget és az abban rejlő bölcsességet, és törekednünk kell a lehető legtöbb nyelv megőrzésére. Ez nem csupán a nyelvek védelméről szól, hanem a saját jövőnk biztosításáról is.
Miért kellene törődnünk a kihalás szélén álló nyelvekkel? A nyelvi sokszínűség az emberiség nyelvi képességeinek széles skáláját mutatja. Mivel a nyelv megtestesíti az emberi történelmet és földrajzot, egy nyelv kihalása olyan, mintha egy egész könyvtár, amelyben történelmi dokumentumok vannak, porig égne. Továbbá a nyelv alkotja azt az alapot, amelyen a költészet, a történetek és a dalok léteznek egy kultúrán belül. Ezért, ha a nyelvek kihalása addig folytatódik, amíg csak néhány domináns nyelv marad fenn, az aláássa az emberiség kulturális sokszínűségét. Továbbá az ilyen nyelvveszteség hatással lehet az emberi kreativitásra és problémamegoldó képességre. A sokszínű nyelvek a gondolkodásmódok sokféleségét tükrözik, és ez a sokszínűség kulcsszerepet játszik az összetett problémák megoldásában. Következésképpen a nyelvi sokszínűség elvesztése korlátozhatja az emberiség fejlődési potenciálját.
Végső soron fel kell ismernünk, hogy a nyelvek megőrzése egyet jelent kulturális és szellemi örökségünk megőrzésével. És ahhoz, hogy ezt az örökséget a jövő generációinak átadjuk, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk ma. Mert a nyelv több mint pusztán kommunikációs eszköz; létfontosságú erőforrás, amely megtestesíti identitásunkat és történelmünket.
