Ez a blogbejegyzés azt vizsgálja, hogy a meglévő iparági osztályozási rendszer mennyire igazodik a technológiai fejlődéshez és a piaci változásokhoz, és megvitatja a rugalmasabb megközelítés szükségességét a feltörekvő iparágak tükrözése érdekében.
John Bates Clark közgazdász eredetileg az iparágakat elsődleges, másodlagos és tercier szektorokba sorolta aszerint, hogy nyersanyagokat nyernek-e ki a természetből, feldolgozzák ezeket az anyagokat, vagy forgalmazzák a feldolgozott termékeket. Ez az osztályozás akkoriban innovatív megközelítés volt, és jelentősen hozzájárult az ipari szerkezet megértéséhez. Idővel azonban olyan iparágak jelentek meg, amelyeket ezzel a módszerrel nem lehet megmagyarázni.
Például hová tartozik az információs és kommunikációs ipar, amely magában foglalja mind a gyártást, mind a szolgáltatásokat? Az információs és kommunikációs ipar olyan egyedi jellemzőkkel rendelkezik, amelyek túlmutatnak a meglévő iparági osztályozásokon. A technológia fejlődésével és az ipari struktúrák változásával új osztályozási kritériumok váltak szükségessé. Valójában különféle osztályozási kritériumok léteznek attól függően, hogy milyen perspektívából és célból vizsgáljuk az iparágakat.
Először is, létezik az állam által létrehozott Standard Iparági Osztályozás (SIC). Ez az osztályozás figyelembe veszi mind a fogyasztói szempontot – az áruk vagy szolgáltatások jellemzőinek hasonlóságát –, mind a termelői szempontot – a bemenetek vagy kimenetek fizikai összetételének és feldolgozási szakaszainak hasonlóságát –. Az e szabvány szerint besorolt termékek vagy szolgáltatások halmaza ugyanazon iparágként van definiálva. Ez az öt szintből álló osztályozási módszer, amely magában foglalja a főbb és a közepes osztályozásokat, elsősorban statisztikai célokra szolgál. Azonban nem tartalmaz információkat az egyes iparágak technológiai szintjének megítéléséhez.
Egy technológiai szinten alapuló reprezentatív osztályozási rendszer az OECD szabványa, amely a magas kutatás-fejlesztési beruházásokkal rendelkező iparágakat high-tech iparágaknak tekinti. A technológiai szint mérésére használt mutató a K+F intenzitás, amelyet a K+F beruházások és a teljes vállalati árbevétel arányaként definiálnak. A 4%-os vagy annál magasabb átlagos K+F intenzitással rendelkező iparágakat high-tech iparágaknak minősítik. Ez a módszer hasznos a high-tech iparágak objektív meghatározásához. Mivel azonban az iparági átlagokon alapul, egy összességében high-tech kategóriába sorolt iparág is számos alacsony technológiai színvonalú vállalatot tartalmazhat.
Továbbá a technológiai fejlődés néha teljesen új technológiai területeket hoz létre. Ezek a feltörekvő területek, amelyeket a gyors kereskedelmi forgalomba hozatal iránti igény hajt, gyakran önmagukban is új iparágakat alkotnak. Például az információtechnológiából született informatikai ipar már központi iparágként megalapozta magát, míg a biotechnológia, a nanotechnológia és a környezetvédelmi technológia szintén ígéretes jövőbeli iparágakként jelenik meg.
Az ipari változások a technológián túlmutató tényezőknek is tulajdoníthatók, mint például a piaci kereslet változásai. Például a népességszerkezet és a fogyasztási értékek változásával számos új iparág jelenik meg, amelyeket nem kötnek a múltbeli sztereotípiák. Az olyan iparágak, mint a divat, az ezüst (idősgondozás) és a szabadidő, nem szerepelnek a standard ipari osztályozásokban, de a valóságban már fontos iparágakként ismerik el őket.
Ezt a trendet figyelembe véve az iparágak meghatározása vagy osztályozása a jövőben valószínűleg inkább rugalmas, gyakorlatias megközelítésekre fog támaszkodni, mintsem rögzített kritériumokra vagy rendszerekre. Ez azért van, mert az új, a múltbeli módszerekkel felismerhetetlen iparágak egyre inkább dominánssá válnak. Továbbá, ahogy a technológiai innováció felgyorsul és a vásárlóerővel rendelkező lakosság összetétele változik, az új iparágak megjelenése és a régiek eltűnése dinamikusabban fog bekövetkezni. Elérkezett az a korszak, amikor az iparágak meghatározását és osztályozását rugalmas és stratégiai szempontból kell megközelíteni.
