Ebben a blogbejegyzésben megvizsgáljuk, milyen döntéseket kell meghoznunk egy olyan korban, amikor a technológia megelőzi az embereket. Vizsgáljuk meg, hogyan állítsunk fel etikai normákat.
A technológiának lehetnek tudományos, társadalmi vagy egyéb előnyei önmagában, de nem lesz benne etikai konszenzus, ami azt jelenti, hogy az embereknek etikai konszenzust kell kialakítaniuk körülötte. A „tudomány” szó a köznyelvben a „technológiát” olyan értelemben jelenti, ami hasznos lehet az emberek számára. Ezek a technológiák megkönnyíthetik az életünket és hozzájárulhatnak a jobb életminőséghez, de etikai kérdéseket is felvethetnek.
Úgy véljük, hogy a tudomány és a technológia jelentését korlátozza, hogy mit képes elérni, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a tudományt és a technológiát hasznos eszközként ismerjék el az emberek számára, számos megállapodásra van szükség, beleértve az etikai megállapodásokat is. Ebben a folyamatban azonban az emberek gyakran küzdenek nehézségekkel, mert nincsenek egyértelmű kritériumaik a tudomány és a technológia értékelésére, különösen egy olyan korban, amikor nehéz meghatározni, hogy mely értékeket érdemes feltétlenül követni, nemhogy annak meghatározását, hogy etikai szempontból mi a helyes vagy helytelen.
Ebben a helyzetben figyelembe kell vennünk, hogy a tudomány és a technológia fejlődése nem csupán technikai újításokat jelent, hanem az emberi társadalomra gyakorolt tágabb hatásukat is. Például az olyan fejlett technológiák, mint a mesterséges intelligencia, mélyen beágyazódtak a mindennapi életünkbe, de aggodalomra ad okot, hogy ezek a technológiák sérthetik a személyes szabadságot és a magánéletet. Ahogy a technológia fejlődik, élveznünk kell az előnyeit, de ugyanakkor alaposan elemeznünk kell és fel kell készülnünk a lehetséges mellékhatásokra.
Azt is gondolom, hogy nehéz konszenzusra jutni más, tudományosan nehezen magyarázható szempontokban, például a vallási vonatkozásokban. Azonban éppen azért, mert nehéz értékelni őket, veszélyes pusztán a tudományos előnyök alapján ítéleteket hozni, vagy olyan döntéseket hozni, amelyek nem illeszkednek az emberek jelenlegi valóságához. Ebben a helyzetben elengedhetetlen a technológia használatának szabályozása és irányítása a társadalom egésze által elfogadott etikai normák alapján.
Az emberi klónozással kapcsolatos első probléma az emberi méltóság kérdése. Az emberi méltóságról beszélve a legtöbb tudós arra a kérdésre összpontosít, hogy mikor tekinthető egy embrió életnek, a fő kérdés pedig az, hogy mikortól tekinthető életnek. Más szóval, szigorúan tudományos alapokon érvelnek, de egy olyan helyzetben, ahol a világ népességének több mint fele olyan vallású, amely szerint Isten teremtette az életet, a nem tudományos érvek is fontosak, mert – ahogy korábban említettük – a tudomány elismeréséhez konszenzusra van szükség.
Keresztény szempontból, amely hisz egy teremtő létezésében, az emberi klónozás Isten hatáskörén kívül esik. Mivel úgy vélik, hogy csak Isten teremthet életet, ellenzik azt a cselekedetet, hogy Istenen kívül más lénynek adjanak életet. Az emberek esetében az új genetikai felépítés szexuális szaporodás útján történő létrehozását olyan dolognak írják le, amit csak Isten tehet meg. Ezért az emberek genetikai felépítésének mesterséges kombinálásának gondolata Istennel szembeni kihívásként jelenik meg. Azok számára, akik erősen hisznek Istenben, ez a legerősebb érv. De az emberi méltóság kérdése nemcsak vallási értelemben merül fel.
Ez egyben etikai kérdés is, amint azt Immanuel Kant maximája is bizonyítja, miszerint az emberi lényeket nem szabad instrumentalizálni és felhasználni, hanem önmagukban célként kell kezelni őket. Más szóval, ahol minden emberi lény egyedi szubjektivitással rendelkezik, az emberi klónozás problémás, mert olyan árucikké redukálja az embereket, amelyeket meghatározott szándékokkal lehet létrehozni. Ebből a szempontból az emberi klónozás nem csupán technológiai eredmény, hanem komoly etikai kihívás, amely veszélyeztetheti az emberi lények belső értékét.
Vizsgáljuk meg az emberi klónozást egy gyakorlatiasabb kontextusban. Az emberi klónozás elsődleges és leggyakoribb célja a reprodukciós kérdések, például azok az emberek, akik meddőség vagy homoszexualitás miatt nem képesek gyermekvállalásra. Teljesítheti a reprodukcióhoz való jogot azok számára, akik nem képesek természetes állapotban szaporodni. Itt az emberi klónozás boldogságot hozhat az embereknek azáltal, hogy betartja jogaikat, de az emberi méltóság veszélybe kerül, mert cselekvőképességet igényel: az egyik magzat génjeit szándékosan választja ki a másik. Természetesen a szubjektivitásnak különböző korokban más és más jelentése van.
Ez az emberi lények árucikké válásához is vezetne abban az értelemben, hogy mások szelektíven meghatározhatnák az egyén jellemzőit. Sok szempontból nehéz vitatkozni azzal, hogy a meddő vagy homoszexuális párok jobban profitálnának az emberi klónozás választásából az örökbefogadással vagy az in vitro megtermékenyítéssel szemben.
Az emberi klónozás második leggyakoribb felhasználási módja az orvosi célú felhasználás, például a szervátültetés. Itt egyesek az embriók felhasználását indokolják anélkül, hogy életszakaszukat tekintenék. Természetesen könnyű figyelmen kívül hagyni az embriót, mert egy potenciális lény, amelynek még nincs hangja, de arra a lehetőségre kell összpontosítanunk, hogy a jövőben erkölcsös személlyé válhat.
Összefoglalva, a tudomány és a technológia csak akkor ismerhető el tudományként és technológiáként, ha a jelen korban élő emberek között konszenzus van a különböző aspektusokban, beleértve az etikai, társadalmi és gazdasági kérdéseket is. Ebben a folyamatban számos szempontot figyelmen kívül hagytunk, és ez egy olyan probléma, amelyet nem szabad félvállról venni. E tekintetben az emberi klónozás sok szempontból még korai, beleértve a vallási és etikai szempontokat is. Ezenkívül, ahogy a tudomány és a technológia fejlődik, nemcsak a technológia pozitív aspektusait kell vizsgálnunk, hanem komolyan meg kell fontolnunk a belőle felmerülő különféle etikai és társadalmi kérdéseket is, és megfelelő válaszokat kell kidolgoznunk ezekre.
