Ez a blogbejegyzés kiegyensúlyozott áttekintést nyújt a tudományos és technológiai fejlődés emberiségre gyakorolt hatásáról, valamint a mögötte álló vitákról.
A 16. és 17. századi tudományos forradalom óta az emberiség folyamatosan kutatja és fejleszti a tudományt. Más tudományos vagy technológiai területekkel ellentétben az a tény, hogy csak a tudományt nevezik „forradalomnak”, jól mutatja az emberiségre gyakorolt mélyreható hatását. A tudomány emberiséghez való hozzájárulásának vizsgálata azt mutatja, hogy az túlmutat a természeti jelenségek alapelveinek puszta megvilágításán. A tudományon alapuló technológiai fejlődés a mérnöki tudományok növekedését ösztönözte, jelentősen gazdagítva az emberi életet. Az életminőség javulásával a kapitalisták befektettek a technológiába, ami további hatásokat generált, amelyek táplálták a globális gazdasági növekedést.
A tudomány emberiséghez való hozzájárulása objektív mérőszámokkal is igazolható. A középkorhoz képest, amikor a vallás központi szerepet játszott az emberi civilizációban, a modern kor jelentős fejlődést mutat számos mérőszám, például a pénzkínálat, a gazdasági növekedési ütem, a várható élettartam és a betegségek előfordulási aránya terén. Így a tudomány nem korlátozódik egyetlen területre, hanem szinte minden területen alapvető mozgatórugóként szolgál.
Ezen pozitív aspektusokon kívül azonban létezik az a nézőpont is, hogy a tudomány kárt okoz az emberiségnek. Például, miközben a fegyverek fejlesztése hozzájárult az emberiség ragadozókkal szembeni védelméhez, egyidejűleg tömegpusztító fegyverek, például nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek létrehozásához vezetett, amelyek több százezer ember azonnali halálának kockázatát hordozták magukban. Továbbá a fosszilis tüzelőanyagok, mint például a szén és az olaj, példátlan energiabőséget hoztak az emberiség történetében, ugyanakkor súlyos környezeti problémákat is okoztak, mint például a finom porszennyezés és a globális felmelegedés.
A távolabbi jövőre tekintve a biotechnológia fejlődése várhatóan fellendíti a mezőgazdasági termelékenységet és javítja az egészségügyet, de a hatalmas kutatási költségek miatt aggodalomra ad okot, hogy ez bizonyos kapitalisták kizárólagos területévé válhat. A big data technológia is biztonságosabb és racionálisabb döntéshozatali kritériumokat biztosíthat, de azzal a kockázattal is jár, hogy korlátozza az egyéni lehetőségeket és választási lehetőségeket.
Az emberiség eddig elfogadta ezeket a kompromisszumokat azon alapelv alapján, hogy „valamit nyerni kell, valamiről le kell mondani”. A modern tudományos fejlődés üteme azonban olyan gyors, hogy a változás mértéke kiszámíthatatlanul hatalmassá válik, mint a „tigrislovaglás”. Nem hagyható figyelmen kívül annak a lehetősége, hogy a köztes szakaszokban olyan események történjenek, amelyeket az emberiség nem tud kezelni. A jövőt ilyen módon szemlélve a tudományos fejlődés jelenlegi gyors üteme negatívnak tűnhet.
Mindazonáltal hiszem, hogy a folyamatos tudományos fejlődés hasznot és boldogságot hoz az emberiség számára. Ez a meggyőződés a következő három nézőpontból magyarázható.
Az első ok a „méreg használata a méreg ellensúlyozására” elvében rejlik. Ez azt jelenti, hogy a mérget méreggel kell ellensúlyozni, azt a nézőpontot képviselve, hogy a káros tudomány és technológia más tudományok és technológiák fejlődésével ellensúlyozható. Bár ezt az elvet kritikák érik, mint csupán átmeneti megoldást, gyakorlati módszerként szolgálhat, amely kézzelfogható eredményeket hoz.
Például a fosszilis tüzelőanyagok okozta környezetszennyezési problémát a biotechnológia segítségével kezelik, a szén-dioxiddal táplálkozó mikroorganizmusok génjeit felhasználva. Történelmi példa erre a nukleáris technológia. Míg a nukleáris fizika visszaélésszerűen felhasználható háborús fegyverek létrehozására, a nukleáris energiatermelés pozitív aspektusaival is rendelkezik. Természetesen a csernobili és fukusimai nukleáris balesetek az emberiség történelmének legsúlyosabb ember okozta katasztrófái közé tartoznak, és fokozták a nukleáris technológiával szembeni ellenszenvet. Mindazonáltal sok ország továbbra is fenntartja nukleáris energiaprogramját. Ennek az az oka, hogy az atomenergia feladásából eredő gazdasági és energiasokkok súlyosabbak lehetnek, mint egy nukleáris baleset következményei.
Ezen szükségszerűség vezérelte a nukleáris technológia folyamatos fejlődését, elérve azt a szintet, ahol a nukleáris baleset valószínűsége ma már 10^-7-re csökkenthető. A nukleáris kivonási politikákkal szembeni ellenállás is ezen a technológiai magabiztosságon alapul. Így az emberiségre potenciálisan káros tudományos és technológiai fejlesztések más tudományos és technológiai újításokkal kellőképpen mérsékelhetők. Jellemző példák közé tartozik a finom port megkötő mesterséges adszorbensek kifejlesztése vagy a szén-dioxidot energiaforrásként hasznosító mesterséges fotoszintézis technológia. Ezek a technológiák azt bizonyítják, hogy a tudomány „negatív visszacsatolási” rendszerként működhet, és önszabályozás révén érheti el az egyensúlyt.
A második ok az, hogy „a tudomány monopóliuma lehetetlen”. Az az állítás, hogy a tudományos haladás káros az emberiségre, általában abból az aggodalomból fakad, hogy a tudomány és a technológia haszna egy kiváltságos kevesek kezében koncentrálódik. Ahogy Alvin Toffler rámutatott A vagyon jövője című művében, a modern társadalomban az elsődleges javak a fizikai javakról a tudásra és az információra helyeződnek át. Ezért az érvelés szerint, ha egy kisebbség, amely monopolizálja ezt a szellemi tulajdont, kisajátítja a tudomány és a technológia előnyeit, az elképzelhetetlen egyenlőtlenséghez vezethet.
A valóság azonban más. A legtöbb tudós tanulmányok vagy jelentések formájában teszi közzé kutatási eredményeit, lehetővé téve más kutatók számára, hogy megértsék és továbbfejlesszék azokat. Ez egyrészt a tudomány eredendő természetéből fakad, mint a megosztáson és felhalmozáson alapuló diszciplína, másrészt abból a személyes vágyból, hogy a nevünket viselő tételeket vagy állandókat hagyjunk magunk után. A technológiai szektor sem kivétel. A szabadalmak egyrészt a technológia védelmének eszközei, másrészt mechanizmusként szolgálnak annak alapvető tartalmának közzétételére. Ezért a szükséges felszereléssel a legtöbb technológia lemásolható.
Míg egyesek aggódnak amiatt, hogy bizonyos technológiákat titokban fejleszthetnek, az új technológiák évtizedes kutatást és hatalmas tőkebefektetést igényelnek. Például egy új gyógyszer kifejlesztése átlagosan körülbelül 10 billió wonba kerül. Az olyan területek, mint a mesterséges intelligencia és a mesterséges replikáció, szintén nemzetközi együttműködés és generációkon átívelő beruházások révén valósulnak meg. A modern társadalomban a tőkeáramlást valós időben rögzítik és kezelik, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a technológia titkos fejlesztését és monopolizálását.
Ráadásul a technológiafejlesztők erősen hajlamosak profitot szerezni technológiájuk széles körű nyilvánosságra hozatalával és felhasználásával, ahelyett, hogy elrejtenék azt. Ha olyan alkalmazásokat vagy játékokat nézünk, mint a Facebook, a Twitter, a KakaoTalk, a PUBG és a League of Legends, könnyen belátható, hogy a technológia úgy működik, hogy a megosztás és a terjesztés révén maximalizálja az értéket, nem pedig a monopólium révén. Emiatt a tudomány és a technológia monopolizálása a valóságban nehéz elérni.
A harmadik ok a tudomány „belső fejlődési funkciójában” rejlik. A tudomány alapvetően a természet felfedezésére és megértésére irányuló „gondolkodás” tudományága, amelyet kezdetben „természetfilozófiának” is neveztek. Míg a korábbi magyarázatok a tudomány gyakorlatiasságára és hasznosságára összpontosítottak, ez az érvelés rávilágít arra, hogy a tudomány mentális stabilitást és megelégedettséget nyújthat az embereknek.
Sokan azt gondolhatják, hogy a tudomány csupán egy gyakorlati eszköz a mindennapi élet gazdagítására. A tudomány alapvetően azonban egy szigorú érvelési folyamat és egy olyan tudományág, amely kielégíti az emberi intellektuális kíváncsiságot. Például az a tudományos koncepció, hogy az univerzumban az entrópia mindig növekszik, megközelíthető a „Keleti főváros dalának” értelmezéséhez hasonló megértéssel. A tudomány gyakran nehéznek tűnik, elsősorban azért, mert a matematika nyelvét használja; ha ezt a kifejezés egy formájának tekintjük, hasonlóan a hangjegyekhez, a belépési korlát nem különösebben magas.
Ahogy az irodalom gazdagítja az érzelmeket, és a zene érzelmi stabilitást biztosít, úgy a tudomány is mentális kiteljesedést kínálhat. Valójában a mesék olvasását vagy a klasszikus zene hallgatását alkalmazzák a pszichoterápiában, ami azt bizonyítja, hogy a kulturális tevékenységek jelentős hatással vannak a mentális egészségre. Hasonlóképpen, a tudomány elmélyítheti az emberi gondolkodást és érzelmi elégedettséget nyújthat azáltal, hogy új perspektívákat kínál a világ megértéséhez. Ha felhagyunk a tudománnyal szembeni ellenszenvünkkel, és természetes módon magunkévá tesszük, akkor olyan tudományágként ismerhetjük fel, amely képes megindítani minket, hasonlóan Shakespeare négy nagy tragédiájához vagy a Büszkeség és balítélethez.
Ezen okok miatt hiszem, hogy a tudomány és a technológia folyamatos fejlődésén keresztül egyre több ember fogja megtapasztalni a tudományban rejlő spirituális értéket és boldogságot. Ez közvetlenül ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy a tudomány spirituális beteljesülést nyújthat az embereknek.
Összefoglalva, a fent bemutatott három ok – a tudomány és a technológia önszabályozó képessége, a technológiai monopólium valótlansága, valamint a belső fejlődésben betöltött, spirituális megelégedettséghez vezető funkciója – alapján biztos vagyok benne, hogy a tudomány és a technológia folyamatos fejlődése leküzdheti a jelenlegi aggodalmakat, és virágzóbb és boldogabb életet biztosít az emberiségnek. A tudomány mindig is az az erő volt, amely új utakat talált, és ez a jövőben is így lesz.
