Ez a blogbejegyzés azt vizsgálja, hogy milyen egyensúlyra van szükség ahhoz, hogy a tudomány és az etika harmóniában maradjon a technológia káprázatos fejlődése közepette.
A nagy sikerű japán anime, a „Páncélba zárt szellem”, a filmtörténet egy korszakát meghatározó „Terminátor” sorozat és Aldous Huxley „Szép új világ” című műve a 20. századi angol irodalom 100 legnagyobb műve között az 5. helyen szerepelt. Mi a közös e háromban? Mindegyik a társadalom sötét oldalát ábrázolja, amely akkor bukkanhat fel, amikor a technológiai fejlődés szélsőségessé válik. Ezek a művek előre figyelmeztetnek a különféle társadalmi és etikai problémákra, amelyek akkor merülhetnek fel, amikor az emberek túlságosan függővé válnak a technológiától, egy olyan valóságot ábrázolva, ahol az emberi identitás, a társadalmi értékek és maga az emberiség definíciója is megrendülhet. Mintha disztópikus képzeleten keresztül feltárnák egy olyan jövő kellemetlen oldalát, amellyel szembesülhetünk.
Ahogy a világ fejlődik, a gépek és az emberek közötti határ fokozatosan elmosódik. A biotechnológia, beleértve a mesterséges méheket is, gyors fejlődésével az emberek közvetlen „előállítása” reális lehetőséggé vált. Ebben az összefüggésben a fent említett filmekben és regényekben ábrázolt sötét társadalmi víziók már nem korlátozódnak a fikcióra, hanem a nem túl távoli jövőnk felé közelednek. Ezért szeretnénk megvitatni a „A tudomány és a technológia etikai szabályozása szükséges” témát.
A dereguláció és a tudomány, valamint a technológia aktív hasznosítása mellett érvelők azzal érvelnek, hogy a tudományra és technológiára vonatkozó szabályozások akadályozzák az általános tudományos fejlődést. Azt állítják, hogy a különféle szabályozások és korlátozások korlátozzák a kutatást, jelentős terhet róva a kutatókra. Különösen elégedetlenek a drónok és az önvezető járművek területén érvényes számos hazai korlátozással és kapcsolódó törvénnyel kapcsolatban. Azt állítják, hogy a merev szabályozások számos akadályt gördítenek az új piacok úttörő szerepébe, végső soron gyengítve a jövőbeli iparágak versenyképességét és potenciális gazdasági veszteségekhez vezetve. Álláspontjuk szerint a szabályozásokat le kell bontani az új technológiák kereskedelmi forgalomba hozatalának elősegítése és ezen új termékek vagy szolgáltatások piacra lépésének megkönnyítése érdekében.
Az ilyen érvek érvényesnek tekinthetők. A gazdasági jólét és a tudományos fejlődés tagadhatatlanul olyan értékek, amelyekről nem engedhetjük meg magunknak, hogy feladjuk őket. Ez azért van, mert az új technológiák új lehetőségeket nyitnak meg a különböző iparágakban, és képesek a mindennapi életet korábban elképzelhetetlen módon javítani. De még ha a tudományra és technológiára vonatkozó szabályozások eltörlése fellendítené is a tudományos fejlődést, vajon ez valóban a társadalom egészének javára válna? Nem, nem lenne. Ha a tudományos fejlődést etikai vonatkozásainak figyelembevétele nélkül folytatjuk, a tudomány fejlődhet és nagy hasznára válhat egyeseknek, de jelentős problémákat is okozhat másoknak. Például a biotechnológia fejlődése és a génmódosítási technikák elterjedése egyenlőtlen társadalomhoz vezethet, ahol csak bizonyos osztályok „szelektálhatnak” bizonyos géneket, súlyosan aláásva az emberi egyenlőséget és méltóságot.
A tudományos fejlődés hajszolása tönkreteheti a környező környezetet, megfoszthatja az embereket életterüktől és sértheti az élethez való jogukat. Továbbá a megfelelő felügyeleti rendszerek hiánya a technológiai fejlesztés és a kereskedelmi forgalomba hozatal során később nagyobb és összetettebb problémákhoz vezethet. Vegyük például az önvezető autókat, amelyek gyorsan fejlődnek és közel vannak a kereskedelmi forgalomba hozatalhoz külföldön. Az MIT Technology Review 2015. októberi számában megjelent egy cikk „Miért kell az önvezető autókat ölésre programozni” címmel. Bár az önvezető járművek kétségtelenül biztonságosabbak lehetnek, mint a hagyományos vezetés, váratlan helyzetek mindig adódhatnak. A cikk három fő forgatókönyvet emel ki: választás több gyalogos vagy egyetlen gyalogos megölése között; választás egyetlen gyalogos vagy maga a sofőr súlyos sérülése között; és választás több gyalogos vagy a sofőr súlyos sérülése között. Ezen etikai választási problémák megoldása kulcsfontosságú. A sofőr szempontjából nem akarna olyan autót vásárolni, amelyet vészhelyzetben arra terveztek, hogy megölje őket. A társadalom szempontjából nem könnyen tolerálhatja az ártatlan gyalogosok megölésére tervezett autókat. Ezért a kizárólag a fejlesztésre való összpontosítás anélkül, hogy ezeket a kérdéseket előzetesen kezelnénk, később nagyobb társadalmi zűrzavart okozhat.
Következésképpen a tudományra vonatkozó szabályozások eltörlése jelentős társadalmi problémákat okozhat. A tudománynak úgy kell fejlődnie, hogy közben etikai kérdéseit különféle szabályozásokon keresztül is figyelembe veszi. Továbbá, a tudomány és a technológia etikai megfontolásait nem pusztán idealista erkölcsi normáknak, hanem a valós interakciókat szem előtt tartó gyakorlati szükségszerűségeknek kell tekinteni. Vagyis olyan módokat kell keresnünk, amelyek révén a tudományos eredmények kézzelfogható előnyöket biztosíthatnak a többség számára, miközben minimalizálják a társadalmi károkat. Ebből a szempontból a tudomány és a technológia etikai szabályozása nem a technológiai fejlődés béklyója, hanem inkább segíti a tudósokat abban, hogy felelősségteljesen végezzék kutatásaikat.
Ez lehetővé teszi a tudomány számára, hogy egészségesebb irányba fejlődjön, összhangban a társadalom törekvéseivel. Például a második világháború alatt az atombomba fejlesztésén részt vevő Manhattan Projektben részt vevő tudósok úgy vélték, hogy az ilyen etikai aggályok a politikusok felelőssége, és hogy kizárólag a kutatásra kell összpontosítaniuk. Azonban, látva az atombomba elsöprő pusztító erejét – amely felgyorsította a háború végét – és a számtalan áldozatot, sokan később felismerték tetteik súlyosságát. Következésképpen Werner Heisenberg német fizikus és filozófus határozottan hangsúlyozta a tudósok belső felelősségét a külső kötelezettségeik mellett. A mai napig fennálló nukleáris fenyegetés lehet a kutatók – és valójában az akkori társadalom – számára megfizetendő drága ár, amiért elhanyagolták munkájuk hullámhatásainak kellő figyelembevételét, és nem alkalmaztak átfogó perspektívát.
Természetesen az ésszerűtlen szabályozásokat vagy a kort nem tükröző irreális korlátozásokat természetes módon enyhíteni kell a technológiai fejlődés ösztönzése érdekében. De ez soha nem feltétel nélküli engedékenységbe torkollhat. Most, amikor a tudomány és a technológia befolyása és átható ereje minden eddiginél félelmetesebb, az „először fejleszt, aztán aggódj” önelégült hozzáállás tarthatatlan. Ez azért van, mert jelentős a kockázata annak, hogy a már elkészült új technológiák kikerülhetnek a tudósok ellenőrzése alól, és visszaélésekre kerülhetnek. Ezért csak akkor kerülhetjük el a múlt hibáinak megismétlését, ha a társadalom minden szektora aktívan részt vesz a párbeszédben, és már nem közömbös a tudomány vagy a tudomány és a technológia etikája iránt. A tudomány rendkívül hatalmas erő, de minél nagyobb a hatalom, annál nagyobb szükség van a bölcsességre ahhoz, hogy helyesen használja. A végső emberi és társadalmi boldogság közös célja érdekében a tudománynak és az etikának többé nem szabad ellentétes fogalmaknak lennie, hanem kölcsönösen kiegészítő kapcsolatot kell fenntartania, tudva, hogyan ösztönözze és ösztönözze egymást.
