Ez a blogbejegyzés azt vizsgálja, hogy a biotechnológia és a genetikai módosítás hogyan változtatja meg az emberi képességeket és identitást, és megkérdőjelezi, hogy a továbbfejlesztett embereket továbbra is „Homo sapiensnek” lehet-e tekinteni.
A 21. századba lépve életünk valóban mélyreható változásokon ment keresztül. Az orvostechnikai fejlődés máris a 100 éves élettartam korszakába vezetett minket. A genetikai térképezés – a teljes DNS-szekvencia dekódolásának folyamata – révén azonosítottunk betegségeket okozó géneket, és gyógyszereket fejlesztettünk ki ezen genetikai rendellenességek kezelésére. Számtalan élvonalbeli biotechnológiai és orvosi technológia, amelyek jelenleg kutatás alatt állnak, újabb hatalmas átalakulást hoz az emberiség számára. Talán bemutatnak egy módszert az örök életre. De mondhatjuk-e azt, hogy az emberi élettartam meghosszabbítása azt jelenti, hogy a Homo sapiens, vagyis az emberiség vége nem jön el? Inkább a tudomány és a technológia gyors fejlődése miatt nem a Homo sapiens vége felé sétálunk?
Az ember eddig a természetes szelekció törvénye szerint fejlődött. Ahogy a hosszú nyakú zsiráf is túlélte a természetes szelekció versenyét azáltal, hogy képes volt magaslatokról származó leveleket enni, ami jelenlegi formájához vezetett, az ember is alkalmazkodott a természethez, és követte a természetes szelekció folyását. Az emberek azonban most túllépik önmagukat azzal, hogy saját intellektuális tervük alapján sorra megkerülik a természet törvényeit – manipulálják a géneket, új fajokat hoznak létre és így tovább.
A biotechnológia egy kiváló példa arra, hogy az ember hogyan váltja fel a természetes szelekciót az intellektuális tervezés révén. A biotechnológia olyan technológiára vagy tudományágra utal, amely biológiai szinten előnyöket teremt az emberek számára, például génátvitel révén. Ez a tudományág nem hirtelen jelent meg a 21. században, hanem hosszú ideje az emberiséggel együtt fejlődött. Például az ókorban az emberek kasztrálták a bikákat, hogy kevésbé agresszív kasztrált bikákat hozzanak létre mezőgazdasági munkára, vagy az azonos fajú embereket, hogy szoprán énekeseket vagy eunuchokat hozzanak létre. A mai biotechnológia azonban exponenciálisan fejlődik, ahogy az emberiség egyre jobban megérti, hogyan működnek az élő szervezetek sejtek és sejtmagok szintjén. 1996-ban a tudósok kutatást végeztek, amelyben szarvasmarha porcot ültettek be egy egér hátába az új szövetek növekedésének szabályozása érdekében, azt jósolva, hogy ez a technológia felhasználható lehet emberbe átültethető mesterséges fülek létrehozására. És mindössze egy-két évvel ezelőtt egy műtét valóban sikeres volt: egy betegnek, aki egy közlekedési balesetben elvesztette a fülét, a jobb karján új fül nőtt, amelyet aztán visszaültettek eredeti helyére. Továbbá a géntechnológia még elképesztőbb lehetőségeket rejt magában.
Bár a géntechnológia figyelemre méltó potenciállal rendelkezik, egyidejűleg folyamatos etikai és politikai kérdéseket is felvet. Ennek eredményeként jelenleg csak töredékét használjuk ki a potenciáljának, elsősorban korlátozott élőlényekre, például növényekre, rovarokra és baktériumokra alkalmazva a géntechnológiát. Mindazonáltal a tudósok már számos áttörést értek el. Az E. coli és különféle gombák génjeit manipulálták az inzulin tömegtermelése érdekében, és a sarkvidéki halakból kivont hidegtűrő géneket sikeresen beillesztették a burgonyába, hogy fagytűrő fajtákat hozzanak létre. Ezenkívül néhány emlőst is vizsgálnak a géntechnológia alanyaként. Tehát nem fog-e a következő generációs géntechnológia végül az emberekre való alkalmazás felé haladni? Ha az embereket már születésük előtt módosítani lehetne a kívánt formákká specifikus gének beillesztésével vagy eltávolításával, akkor valóban nevezhetnénk ezeket az embereket még mindig Homo sapiensnek?
A genetikai manipuláció technológiájának fejlődése arra készteti az embereket, hogy elképzeljenek egy olyan jövőt, ahol ezt a technológiát ténylegesen embereken is alkalmazzák. A „My Sister's Keeper” című filmben a főszereplőnek, Annának műtéten kellett átesnie, hogy csontvelőt adományozzon nővérének, Kate-nek, aki akut mieloid leukémiában szenved. Ez azért volt, mert Anna „tervező baba” volt, in vitro megtermékenyítéssel fogant, és genetikailag úgy módosították, hogy tökéletesen illeszkedjen Kate szöveteihez. Ennek eredményeként Annát akarata ellenére kénytelen volt műtéten átesni. Végül beperelte anyját, követelve a jogot, hogy saját orvosi döntéseket hozhasson. Egy másik film, a „Gattaca” egy olyan társadalmat ábrázol, ahol az emberi sorsot és életet a genetika határozza meg. A mesterséges úton született embereket „képesítettnek”, a természetes úton születetteket pedig „képesítetlennek” minősíti, a társadalom pedig kizárólag genetikai vizsgálatok alapján értékeli az egyéneket. Mi van, ha még mielőtt egy ember megszületne, genetikai vizsgálatot végeznek a felesleges gének eltávolítására és a szükségesek beültetésére? Mi van, ha ezek a gének válnak az ember egész életét meghatározó mércévé? Akkor besorolhatnánk a természetes úton született egyéneket képzetlennek, a mesterségesen született egyéneket pedig képzettnek? Nem inkább a természetes úton született embereket sorolnánk a Homo sapiensek közé, a mesterségesen létrehozott embereket pedig a nem Homo sapiensek közé?
A biotechnológia gyors fejlődésével elértük a személyre szabott orvoslás korszakát, ahol a kezeléseket a beteg DNS-éhez igazítják genetikai kutatások alapján. Mi van akkor, ha az orvostudomány tovább fejlődik egy olyan korszakba, ahol maguk az emberi képességek is fejlődnek? Vegyük például az Alzheimer-kórt, amely egy olyan súlyos betegség kiváló példája, amelyet a modern orvostudomány még mindig nem tud gyógyítani. Az Alzheimer-kór a vezető degeneratív agyi rendellenességek egyike és a demencia leggyakoribb formája, mégis a modern orvostudomány továbbra sem képes kezelni. Mi van, ha létezik egy gyógyszer, amely gyógyíthatja az Alzheimer-kórt, és mi van, ha ez a gyógyszer javíthatja a hétköznapi emberek intelligenciáját vagy memóriáját is? Az Alzheimer-kór gyógyításán túl, ha a biotechnológia minden ember számára fokozott képességeket biztosíthatna, nevezhetnénk-e őket továbbra is Homo sapiensnek?
Yuval Noah Harari Sapiens című művének 20. fejezetében, „A Homo sapiens vége” című művében felveti annak lehetőségét, hogy a biotechnológia a Homo sapiens végét hozhatja el. A géntechnológia és a biotechnológia nemcsak az emberi élettartamot, fiziológiai funkciókat és immunrendszert változtatja meg, hanem az intellektuális és érzelmi képességeket is. A Homo sapiens ezt a technológiát használja gének manipulálására, új organizmusok létrehozására és saját alakjának átalakítására. Ha maguk az emberek idéznek elő ilyen sokféle változást, beleértve a genetikai manipulációt is, akkor valóban nevezhetjük-e a jövő embereit Homo sapiensnek? A 21. században, a fejlett tudomány és technológia korában, a géntechnológia a végtelenségig fejlődni fog az emberi kényelme és egészsége érdekében. És talán ezeknek a technológiáknak köszönhetően az emberek veleszületett, egyedi tulajdonságai fokozatosan eltűnhetnek, és a mesterségesen létrehozott emberek a világ nagyobb részét fogják elfoglalni. Szóval, szerinted eljön a kihalás pillanata a Homo sapiens számára is? Talán már a „Homo sapiens vége” felé vezető úton járunk. Ha nem használjuk bölcsen a rendelkezésünkre álló genetikai manipulációs technológiát, nem kerülünk-e egy lépéssel közelebb a Homo sapiens végéhez már ebben a pillanatban is?
