Ez a blogbejegyzés mélyen megvizsgálja, hogy a mesterséges intelligencia valóban képes-e úgy „gondolkodni”, mint az emberek, vagy csupán egy gép, amely utánozza az intelligenciát.
Mi az AI?
Könnyű belátni, hogy az MI a mesterséges intelligenciát jelenti. A MI-t gyakran olyan rendszerekként értelmezik, amelyek utánozzák az emberi viselkedés ismeretét, hogy ennek megfelelően cselekedjenek. Például az AlphaGo, amely legyőzte Lee Sedolt a Go-n, vagy az önvezető autókba programozott rendszerek – minden olyan gépet MI-nek neveznek, amely képes utánozni az emberi lények intelligenciáját, és azt cselekvéssé alakítani. Úgy vélem azonban, hogy a MI-t szó szerint kell újraértelmeznünk. A MI egyszerűen mesterségesen kifejlesztett intelligenciát jelent. A mesterséges egy olyan tárgyat jelent, amelyet az emberiség „készített”, akár szándékosan, akár nem. Az intelligencia azonban rendkívül nehezen meghatározható képesség. Mivel a különböző tudósok sokféleképpen értelmezik az intelligenciát, a nagyközönség számára történő meghatározása még nagyobb kihívást jelent. Ezért Alex Wissner-Gross intelligenciával kapcsolatos tanulmányát szeretném felhasználni.
Intelligencia: A gondolkodástól eltérő képesség
Alex Wissner-Gross azt javasolja, hogy ha egyetlen mondatot hagynánk a jövőbeli leszármazottaink mesterséges intelligencia rekonstruálására vagy megértésére, az a következő lenne: „Az intelligencia egy fizikai folyamat, amely maximalizálja a jövőbeli cselekvések szabadságát, és megakadályozza a saját jövőjére vonatkozó korlátozásokat.” Majd a következő képlettel fejezte ki ezt:
F = T∇Sτ
Ez egy intelligencia képlete. Feltételezve, hogy az intelligencia F, T valamilyen erőt, S az elérhető jövők sokféleségét, τ pedig egy adott pontot jelöl a jövőben. Első pillantásra ez a látszólag abszurd képlet olyan viselkedéseket vezérel, amelyeket általában az intelligenciával társítunk. Vigyük be ezt a képletet egy adott helyzetbe helyezett rendszerbe, és az utasítások nélkül egyensúlyoz egy rudat, vagy önállóan játsszon pingpongot. Lehetővé teszi a rendszerek számára azt is, hogy növeljék saját eszközeiket szimulált tőzsdei kereskedésben, vagy jól összekapcsolt társadalmi hálózatokat hozzanak létre. Megfigyelhetjük, hogy amit az emberek intellektuális cselekvéseknek tekintenek, mint például a társadalmi együttműködés, azt ez a képlet indukálja.
Azonban könnyű belátni, hogy egy gép intelligenciája és a gondolkodás aktusa különálló dolgok. Ahogy korábban említettük, az intelligencia csupán célvezérelt, hogy elkerülje a jövőbeli korlátokat. A gondolkodás azonban egy magasabb rendű fogalom, amely ezt magában foglalja. Magában foglalja a célok követését és a jövő előrejelzésének vágyát. Például, amikor más állatokat figyelünk meg eszközök használatával vagy csoportosan vadászva, intelligensen vadászónak tekintjük őket, de nehéz gondolkodó lényeknek tekinteni őket. Továbbá, az értelmi fogyatékossággal élő egyének gyakran figyelemre méltó kreativitásról tesznek tanúbizonyságot különböző területeken, annak ellenére, hogy intellektuális képességeik még nem fejlődtek ki teljesen. Ez arra utal, hogy az intelligencia csupán egy eszköz, amelyet egy cél elérésére használnak; az intelligencia birtoklása nem egyenlő a gondolkodással. Ezért abban a pillanatban, amikor a mesterséges intelligencia kimutatja, hogy gondolkodik, magának a „MI” kifejezésnek is meg kell változnia. Túl kellett volna lépnie az intelligencia puszta birtoklásának szintjén, hogy ténylegesen gondolkodjon.
Van mód a gondolkodás bizonyítására?
A történelem során az emberiség úgy fejlesztette ki a mesterséges intelligenciát, hogy csak az érme előlapját figyelte. Az előlap a mesterséges intelligencia által kifelé megjelenített számított értékekre utal. Vagyis egy olyan rendszert jelent, ahol az A adat bevitele B kimenetet eredményez, ami pontos választ ad egy kérdésre. Az egyszerűbb magyarázat érdekében vegyünk egy példát. Ken Goldberg TED-előadásában látható egy „Távoli Kert” nevű robot. A távoli kert egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi bárki számára, hogy online hozzáférjen egy kerti robothoz, hogy növényeket öntözzön vagy magokat ültessen. Ez a rendszer egy osztrák múzeum előcsarnokában van telepítve. Azonban feltehetjük a kérdést azoknak, akik távolról irányítják: „VALÓSÁGOS a robot?” Még ha nem is létezik robot, online terjeszthetnénk fotókat különféle képek segítségével, hogy elhitessük az emberekkel, hogy van egy robot. Ez tükrözi Descartes ismeretelméleti problémáját. A mesterséges intelligencia hasonlóképpen ismeretelméleti problémaként is felfogható. Az, hogy a mesterséges intelligencia olyan rendszer-e, amely a bemeneti adatok alapján ad ki adatokat, ismeretelméleti kérdés. Más szóval, nem tehetjük félre a kérdést, hogy a mesterséges intelligencia gondolkodik-e.
Tehát, nem látjuk az érem másik oldalát? Erre a kérdésre bátran azt kell mondanom, hogy IGEN. Egy TED-előadásban, amit láttam Blaise Agüera y Arcastól, a következő egyenlet segítségével tett fel egy kérdést a kreativitásról:
Y = W(*)X
A W az agy komplex neurális hálózatát jelöli, X az öt érzékszerven keresztül érzékelt objektumok adatait, a (*) pedig azt jelzi, hogy a neurális hálózat hogyan lép interakcióba, amikor X adatot bemenetként kapunk. Végül, Y az az adat, amelyet végül érzékelünk és kiadunk X-ből. A TED azt sugallja, hogy a W neurális térkép közelíthető az X, Y és (*) műveleteivel. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy X bevitelekor levezetsük az Y eredményt. Ezáltal némi betekintést nyertünk a kreativitásba és a gondolkodásba. Azonban felmerül a kérdés, hogy vajon a kapott Y érték valóban teljes-e. A TED-ben, amikor a „kutya” bemeneti értéket betápláltuk az X-be, láttuk, hogy egy Y-ként ábrázolt kutyát rajzol. De ha megkérnénk az embereket, hogy rajzoljanak egy kutyát, vajon képesek lennének-e olyan részletes és félreérthetetlenül felismerhető képet készíteni, mint a TED-en látható? Azon tűnődtem, hogy vajon képesek lennének-e másképp rajzolni egy kutyát, mint mások, ha megkérnénk őket. Más szóval, úgy tűnik, mintha nem lenne több, mint a big data-ból származó adatgyűjtemény. De mi lenne, ha az emberiség tökéletesen megfejtené W-t, a neurális hálózatot? Valószínűleg levezethetné az Y értéket X, (*) és W segítségével, ahogyan az emberek is teszik. Ezután ahelyett, hogy kizárólag a big data-ra támaszkodna, az emberekhez hasonlóan önállóan fejleszthetné ki a W-t, és a saját egyedi módján fejezhetné ki az Y értéket. Ez lehetővé tenné az emberiség számára, hogy felfordítsa az érmét, és felfedje a másik oldalt: a kreativitást és a gondolkodást.
Mikor fogjuk végre tökéletesen megérteni az idegrendszert, fejleszteni az idegtudományt, és teljes mértékben értelmezni az idegsejtek gyűjteményét? Ezzel kapcsolatban szeretném Dijkstrát idézni: „A gépek gondolkodásának kérdése körülbelül annyira releváns, mint a tengeralattjárók úszásának kérdése.” Az emberiségnek több ezer évbe telt, miután hajókat épített és a tengereken vitorlázott, mire végre tengeralattjárókat alkotott, és elkezdte felfedezni az óceán korábban ismeretlen mélységeit. A mesterséges intelligencia jelenleg hajókat épít és navigál a tengereken. Ezért nem kételkedem abban, hogy az emberiség egy napon értelmezni fogja a gondolkodás ismeretlen birodalmát, és gondolkodó gépeket fog létrehozni.
