Ez a blogbejegyzés azt vizsgálja, hogyan alakítja át a technológia az emberi szerepeket és identitást, miközben a gyorsan fejlődő mesterséges intelligencia mára kreativitással büszkélkedhet, és elkezd betörni egyedi birodalmunkba.
Meddig nevezhetünk még ablakot ablaknak? Ha kivesszük az üveget az ablakkeretből, és egy áttetsző napelemmel helyettesítjük, amely az általa termelt áramot a ház világítására használja, akkor is „ablaknak” nevezhetjük? Vagy ha az ablakokat teljesen megszüntetjük, és egy olyan eszközzel helyettesítjük, amely fenntartja a beltéri hőmérsékletet, miközben blokkolja a külső szennyeződéseket, akkor egyáltalán marad helye az ablakoknak?
2018-ban a neves amerikai Sports Illustrated magazin történetében először szerepeltette fürdőruhamodellként Brenna Huckabyt, egy kétszeresen amputált nőt. Huckaby az a sportoló, aki részt vett a phjongcshangi paralimpia snowboardversenyein, és aranyérmet nyert. Manapság már nem ritka, hogy azok, akik elveszítettek egy testrészt, akár veleszületetten, akár sérülés miatt, mechanikus eszközöket használnak pótlásként. A vállalatok ma már fejlett érzékelőkkel, mesterséges intelligenciával és precíz meghajtómechanizmusokkal felszerelt protéziseket fejlesztenek és kínálnak. Ennek eredményeként fokozatosan olyan termékek kerülnek forgalomba, amelyek túlmutatnak az egyszerű segítségnyújtáson a „természetes mozgás” és a „felhasználó szándékának érzékelése” elérésében.
Például a nemrég bemutatott robotprotézisek között vannak olyanok, amelyek elektromos motorokat, több érzékelőt és mesterséges intelligencia-alapú visszacsatoló rendszereket tartalmaznak, hogy valós időben érzékeljék a felhasználó mozgási szándékát, és segítsék a járást. Egyes termékek már kereskedelmi forgalomba is kerültek a betegek járássegítésére. Ezek a technológiák fokozatosan valóra váltják azokat a képességeket, amelyeket korábban „a jövőben lehetségesnek” tartottak.
Mivel a jövőt nem tudjuk megjósolni, csak a múltbeli trendek vizsgálatával következtethetünk az irányára. Az első modern plasztikai sebészet a rekonstrukciós sebészet volt, amelynek célja a háborús sérüléseket szenvedett katonák társadalomba való visszailleszkedésének elősegítése volt. Az akkori technológiai korlátok miatt a műtéti helyek még természetellenesnek tűntek. Azóta azonban folyamatosan fejlődött az orvostechnika, és a korábban lehetetlennek tartott változások ma már a köztudatba kerülnek. Ennek eredményeként a plasztikai sebészet az egyszerű rekonstrukción túl az esztétika területére is kiterjedt, és a hétköznapi emberek is különböző okokból keresnek plasztikai sebészetet, többek között az önbecsülés növelése érdekében.
Egy másik példa a LASIK műtét. Eredetileg a rossz látásúak normális látásmódjának helyreállítására vezették be, de a sebészeti technika folyamatosan kifinomultabbá vált. Míg a meglévő eljárások, mint például a LASIK, a LASEK és a SMILE, továbbra is a látáskorrekció fő irányvonalai, a látásjavítás magasabb szintjeit célzó kutatások – mint például a biolencsék, a mesterséges intraokuláris lencsecsere és a sejtregeneráción alapuló kezelések – folytatódnak. Míg egyes technológiák még a klinikai vizsgálatok fázisában vannak, az emberiség élesebb látásra és fokozott érzékszervi képességekre törekvő trendje felgyorsul. Végső soron a látáskorrekciós technológia az emberiség képességeinek bővítésére irányuló szüntelen vágyának első példája.
Bár ezek a történelmi tények nem feltétlenül jelentik azt a végleges következtetést, hogy az emberiség elkerülhetetlenül gépekkel fogja lecserélni testrészeit, egy dolog világos. Az emberiség soha nem szűnt meg vágyni a jobb szemek, a jobb megjelenés és a jobb képességek iránt, és a technológia folyamatosan olyan szintre emelte ezt a vágyat, hogy elérhetővé váljon. A tudomány fejlődése megnyitotta a lehetőséget az emberiség számára, hogy túllépjen fajunk korlátain, de az így létrejövő lények valószínűleg másképp fognak kinézni, mint a ma ismert Homo sapiens.
Térjünk vissza az ablakok történetéhez, ahol az üveget áttetsző napelemek váltották fel. Valóban ablaknak nevezhetjük még mindig? Bár megtartja az ablak formáját, egyértelmű korlátai vannak annak, ha ablaknak nevezzük abban az értelemben, ahogyan azt általában elvárjuk. Hasonlóképpen, nevezhetjük-e még mindig Homo sapiensnek azt az embert, akinek a testrészeit a tudományos fejlődés révén gépekkel helyettesítették, vagy akinek a teljesítményét kémiai feldolgozással javították? Egy olyan korban, amikor a mesterséges intelligenciát, a robotikát és a biotechnológiát ötvöző, konvergáló technológiák átalakítják az emberi testet és képességeket, talán nem tudjuk, mikor kell búcsút intenünk azoktól a lényektől, akiket valaha „embernek” neveztünk.
Az emberiség jelenleg egy hatalmas változáshullám közepén van. Az egyik sarkalatos pillanat 2016. március 9-én történt. A Google által szervezett Google DeepMind Challenge Match-en egy emberi képviselő szembenézett a mesterséges intelligenciával, és végül a MI győzött. Sokan erre az eseményre úgy emlékeznek, mint „arra a szimbolikus pillanatra, amikor az emberek először adták át kreativitás és gondolkodásbeli fölényüket a gépeknek”. Azóta a MI túllépett az egyszerű számítási feladatokon a 2020-as években, mélyen behatolva olyan területekre, amelyeket hagyományosan egyedülállóan emberinek tekintettek – mint az alkotás, a diagnózis, a művészet, a tervezés, a kódolás és a dokumentumírás –, néha még az embereket is felülmúlva.
Friss kutatások megerősítették, hogy bizonyos generatív mesterséges intelligenciák képesek az emberekhez hasonló szinten ötleteket kidolgozni, segítve a kreatív munkát, vagy akár eredeti eredményeket is előállítva. Továbbá a mesterséges intelligenciát szinte minden iparágban bevezetik – beleértve az egészségügyet, a pénzügyet, a tervezést és az adminisztrációt –, már most is felváltva vagy segítve azokat a feladatokat, amelyeket korábban kizárólag emberek végeztek.
Az emberiség fokozatosan átadja a gépeknek azokat a szerepeket, amelyek nemcsak a kézi munkát, hanem az értelmet és a kreativitást is magukban foglalják. A múltban az emberek voltak a gépek elsődleges felhasználói, és a társadalom mögötti hajtóerő az emberi elme volt. De ez az egyensúly most összeomlik. A mesterséges intelligencia és a robotika az egyszerű segítségnyújtáson túl „együttműködő entitásokká”, sőt néha „helyettesíthető entitásokká” válik. A robotdoktorok, robotművészek, mesterséges intelligencia-tervezők, automatizált orvosi rendszerek és automatizált tartalomgeneráló rendszerek már beléptek a való világba.
Szóval, milyen döntést fog hozni az emberiség? Ha kifejlesztenek egy olyan eszközt, amely fenntartja az épület hőmérsékletét és megakadályozza a káros anyagok bejutását, az ablakok elveszíthetik hasznosságukat, és végül átadhatják a helyüket. Hasonlóképpen, ha megjelennek az embereknél okosabb és kreatívabb gépek, az emberiségnek talán nem lesz más választása, mint átadni a helyét a gépeknek. Most egy fordulóponthoz érkeztünk, a „Homo sapiens korszak” vége közeleg.
