Ez a blogbejegyzés a nyugati modern jog kialakulását a kapitalizmus fejlődéséhez kötő mechanizmust vizsgálja, különös tekintettel a jogi kiszámíthatóság gazdasági tevékenységre gyakorolt jelentőségére.
Németország egységes polgári törvénykönyvének elfogadásakor Weber a nyugati modern jog legfelsőbb formájának értékelte azt, figyelmét a nyugati modern jog és a kapitalizmus közötti rokonság megvilágítására összpontosítva. A kapitalisták érdekeit tekintette a nyugati modern jog előrehaladását előmozdító hajtóerőnek. A modern kapitalista vállalkozások a kiszámíthatóság feltételezésén alapulnak, olyan jogi és közigazgatási rendszert követelve meg, amely lehetővé teszi az üzleti tevékenységek racionális előrejelzését meghatározott és általános normák révén, hasonlóan egy gép működéséhez. Továbbá, politikai téren az uralkodók adminisztratív-technikai érdeke és a bürokratikus adminisztráció utilitarista racionalizmusa, amelyet az abszolutista állam tett szükségessé a bővülő adminisztratív feladatainak ellátásához, szintén elősegítette a nyugati modern jog kialakulását. Weber különösen hangsúlyozta a bürokrácia szerepét, hangsúlyozva, hogy a bürokrácia, a maga inherens szükségszerűségén belül, racionális közigazgatási eszközöket teremt, következésképpen új törvényekre van szükség.
A politikai és gazdasági tényezőkön túl Weber a professzionális jogászosztály fejlődését kulcsfontosságúnak tartotta a nyugati modern jog kialakulásában. E jogászosztály képzése az európai kontinensen található egyetemeken folytatott elméleti jogi oktatás, valamint az angliai gyakorló szakemberek által nyújtott empirikus jogi képzés révén történt. Ezek közül a modern európai jog fejlődését különösen felgyorsította az európai kontinensen kibontakozó modern jogi oktatás, amely a római jog hagyományára épült. A modern jogi oktatásban alkalmazott jogi fogalmak a kodifikált általános szabályok szigorú, formalista értelmezése alapján alakultak ki. A jogelmélet fokozatosan elszakadt a vallási és etikai érdekelt felek igényeitől, és önálló logikai rendszerré fejlődött. Ahogy ez a jogelmélet által irányított jogászosztály növekedett, a jogi érvelés kiszámíthatósága is biztosítottá vált.
Weber részletesen kifejtette, hogyan segíti elő a nyugati modern jog a kapitalista gazdasági tevékenységet. Először is, a szerződő felek közötti jogokat és kötelezettségeket a modern jog explicit módon meghatározza, biztosítva a jogok megbízható érvényesítését. Következésképpen a szerződő felek jelentősen kibővített mozgásteret kapnak a jogbiztonság alapján történő szabad tevékenységre. Másodszor, a kapitalizmus fejlődését az új jogi eszközök biztosítása ösztönözte, amelyek növelték a gazdasági eredmények kiszámíthatóságát. Például a vállalat jogi fogalmának bevezetése jelentősen hozzájárult az egyéni gazdasági tevékenység körének kibővítéséhez azáltal, hogy egyértelműen meghatározta a személyes felelősség korlátait.
Az úgynevezett angol probléma olyan esetnek tűnik, amely ellentmond Weber magyarázatának. Ez azért van, mert az angol common law nem rendelkezett a nyugati modern jog Weber által leírt jellemzőivel. A common law egy íratlan jogrendszer volt, amely empirikus definíciókat követett konkrét precedensek alapján, logikai vagy absztrakt struktúra nélkül. Mindazonáltal a nyugati kapitalizmus Nagy-Britanniában kezdődött és fejlődött a leggyorsabban. Ezzel kapcsolatban Weber kifejtette, hogy a brit jogi szakma az ügyfelek, a kapitalisták érdekeit szolgálja, és hogy a bírákat különösen szigorúan kötik a precedensek, biztosítva a bírói eredmények bizonyos kiszámíthatóságát.
Röviden, vitathatatlan tény, hogy a brit common law-ból hiányzott a szisztematikus tudományos szigor, és ugyanilyen tagadhatatlan, hogy Weber idejében Németország gazdaságilag elmaradott társadalom volt Nagy-Britanniához képest. Ezért Webernek a brit esetről szóló fejtegetése arra utal, hogy a kapitalista fejlődéshez szükséges jogi kiszámíthatóság szintje nem feltétlenül érhető el kizárólag a jog szisztematizálásával; más eszközökkel is kellőképpen biztosítható.
