Ez a blogbejegyzés azt vizsgálja, hogy miért kulcsfontosságú a szemlélődésre szánt tér a modern társadalomban, és azt is, hogy ez hogyan befolyásolja pozitívan a kreativitásunkat, a kritikai gondolkodásunkat és az életminőségünket.
Egy korszak, amely fél a szünettől
Ebben a helyzetben, ahol a mások számára ismeretlen információk birtoklása versenyelőnnyé vált, a semmittevést és a mozdulatlanul maradást lustaságnak tekintik. Hogy elkerüljük a lemaradást egy olyan világban, ahol a szabványosított elvárások uralkodnak – ahol az embernek jó egyetemre kell járnia, egy jó céghez kell csatlakoznia, ésszerű összeget kell megtakarítania, a megfelelő időben kell házasodnia, és házat kell vennie, amikor eljön az ideje –, szüntelenül kergetjük az információ végtelen áradását. A modern társadalomban az információ hatalom és fegyver. Az információk megszerzése és felhasználása kulcsfontosságú tényezőkké vált az egyén sikerének meghatározásában. Mivel az információ ilyen létfontosságú helyet foglalt el, nyomást érzünk arra, hogy minden pillanatban új ismereteket és adatokat halmozzunk fel.
Bár számtalan információ elsajátítása fontos, mindenki tudja, hogy pihenésre van szükség ebben a folyamatban. Mégis, egy olyan helyzetben, amikor a semmittevés lustaságnak minősül, nem könnyű megállni egy kis gondolkodásra és pihenésre. Ez azért van, mert társadalmunk úgy érzékeli, hogy egy végtelen versenykörnyezetben a semmittevés lemaradást jelent. Ráadásul a modern társadalom gyors változásai megfosztották az egyéneket a gondolkodásra és az elmélkedésre elegendő időtől. Az emberek már nem félnek a megállásra, de nem gondolnak eléggé arra, hogy mit veszíthetnek, ha nem állnak meg.
A kontemplációs verseny felemelkedése
Réges-régen, 2014. október 27-én, egy elmélkedési versenyt rendeztek Szöulban, Koreában, a Városháza előtti füves téren. Az a résztvevő nyert, aki a leghosszabb ideig ült mozdulatlanul anélkül, hogy megérintette volna az okostelefonját, evett volna vagy beszélt volna. Ez egy verseny, hogy nyugodtan üljünk és abbahagyjuk a gondolkodást. Ami ezt a versenyt megkülönbözteti a többitől, az az, hogy az intenzív szellemi és fizikai megterhelést igénylő versenyekkel ellentétben a résztvevőket egymás ellen uszítja, hogy kiderüljön, ki tudja a legkevésbé használni az elméjét és a testét. Ez az egyedülálló esemény jelentős figyelmet kapott, nemcsak Szöulból, hanem országszerte özönlöttek a megrendezés iránti kérelmek. Népszerűsége Kínába is átterjedt. Tavaly novemberben Csengtuban rendezték meg Kína első meditációs versenyét, majd decemberben Sanghajban egy másikat. Ezeknek a versenyeknek a jelentősége túlmutat a meditáció egyszerű ösztönzésén. A meditációt kezdik felismerni a modern emberek számára egy elfeledett értékként, egy olyan erényként, amely megújult figyelmet érdemel. Egyre terjed az a felismerés, hogy a semmittevésre fordított idő valójában szükséges elem az életünkben.
A kontempláció előnyei
A tudományos kutatások valójában azt mutatják, hogy a kontempláció nem pusztán időpocsékolás, hanem pozitív hatással van az emberi agyra. 2001-ben Marcus Raichle, a St. Louis-i Washington Egyetem idegtudósa felfedezte azt az érdekes tényt, hogy vannak olyan agyi területek, amelyek akkor aktiválódnak, amikor semmit sem csinálunk. Ezt az aktivált területet Nyugalmi Állapotú Hálózatnak (RSN) vagy Alapértelmezett Módú Hálózatnak (DMN) nevezik. Olyan, mintha az agynak lenne egy kézikönyve, amely lehetővé teszi számára, hogy visszatérjen az alapértelmezett beállításokhoz, hasonlóan ahhoz, ahogy egy számítógép újraindítja magát. Bár lehet, hogy nem vagyunk tudatában ennek, amikor az agy tétlen, más tevékenységek történnek a DMN neurális hálózaton keresztül. Más szóval, míg az agy tanulás útján adagolja az információkat, a bemenet rendszerezésének funkciója akkor történik meg, amikor a DMN neurális hálózat aktiválódik. Továbbá a japán Tohoku Egyetem kutatócsoportja olyan eredményeket publikált, amelyek azt mutatják, hogy amikor a DMN aktiválódik, kreativitás bontakozik ki, és specifikus teljesítményképességek javulnak. Így a kontempláció nem puszta pihenés; ez egy kulcsfontosságú folyamat, amely segíti agyunk hatékony működését. E folyamat során mélyebben gondolkodhatunk, és több kreatív ötletünk születhet.
Abban a pillanatban, amikor semmit sem teszünk, a világ megváltozik
Életünk tele van megoldandó feladatokkal, és egyre jobban kell erőltetnünk magunkat, hogy elkerüljük a vesztesekké válást. Így az agyunk folyamatosan jár, mégis elfárad, ami megnehezíti az új gondolatok generálását. Vannak azonban történelmi személyiségek, akik ezzel szemben leállították agyműködésüket, és kreatív felismerésekre tettek szert a kontempláció révén. Picasso a képzelet hirtelen felvillanásaiból alkotott remekműveket a csend pillanataiban. Ha Newton nem töprengett volna az almafa alatt azon a meleg délutánon, az egyetemes gravitáció törvényét talán soha nem fedezték volna fel. Albert Einstein is gyakran fogant meg ötlete séta közben. Állítólag összetett matematikai problémákat oldott meg, és elméleti felismerésekre tett szert ezeken a sétáló meditációs üléseken keresztül. Így a kontempláció ereje új perspektívákkal és ötletekkel ajándékoz meg minket.
A kontempláció volt a háttere a történelmi művek és eszmék születésének. A kontempláció nagyobb jelentőséggel bír, mint pusztán a gondolatok szüneteltetése, hogy az agy pihenhessen. Ahogy korábban kifejtettük, a kontempláció aktivál egy speciális neurális hálózatot az agyban, az úgynevezett DMN-t, amely nemcsak az információkat rendszerezi, hanem az emberi kreativitás fejlődését is segíti. Azt lehetne mondani, hogy minden perc és másodperc értékes, és nincs idő a kontemplációra. Mégis, pontosan a tétlenség pillanataiban változott meg többször is a világtörténelem menete. Sőt, a kontempláció túlmutat a személyes reflexión és fokozza a kreativitást. Segíthet újragondolni, hogy milyen irányt kellene követnie a társadalmunknak, és végső soron hozzájárulhat új társadalmi paradigmák megteremtéséhez.
A kontempláció lényege
A folyamatos rohanást követelő világ könyörtelen tempójában a lassú városok, a lassú ételek és a lassú élet központi témává váltak. A gyorsan előrehaladó digitális forradalom korszakában analóg forradalomról is beszélnek – talán némileg kényelmetlenről, de inkább az emberiséget hangsúlyozza. A cél az, hogy rövid időre fékezzék a társadalom gyors tempóját, és újragondolják az élet lényegét. Hasonlóképpen, a szemlélődés térnyerése a zord és intenzív élet közepette valószínűleg abból a vágyból fakad, hogy elgondolkodjunk egy olyan valóságon, ahol a világ tempóját és információit kergetjük saját gondolataink és önvizsgálatunk nélkül. Gyakran elsodor minket a modern sebesség és hatékonyság, és elmulasztjuk azt, ami igazán számít. A szemlélődés azonban lehetővé teszi számunkra, hogy befelé tekintsünk, és felismerjük, mi az, ami valóban fontos.
Az igazat megvallva, a kontempláció önmagában nem változtatja meg a világot. Mégis, a felszínre kerülése kihívást jelent a szüntelen, megállás nélküli futásunk előtt. Ha visszalépünk a versenyfutásból, hogy lépést tartsunk a világ sebességével, és egy pillanatra csendesen pihenünk – ez az, ami megváltoztatja a világot. A kontemplációra szánt idő lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk önmagunkon, és jobb irányt keressünk az életünknek. A kontempláció nem puszta pihenés; egy létfontosságú cselekedet, amely gazdagítja az életet és mélységet ad hozzá.
