Ebben a blogbejegyzésben megvizsgáljuk a nemi erőszakos viselkedés eredetét övező különféle tudományos vitákat, és azt vizsgáljuk, hogy melyik magyarázat – az ösztön vagy a társas tanulás – nyújt meggyőzőbb magyarázatot.
A nemi erőszak szótári definíciója szerint az a bűncselekmény, amikor valakit szexuális kapcsolatra kényszerítenek. Mivel a nemi erőszak súlyos kárt okoz az áldozatoknak, amely túlmutat a puszta fizikai sérülésen, az okairól már régóta folynak tudományos viták. A nemi erőszak okainak azonosítása hatékonyabb megelőzéshez és büntetéshez vezethet.
Az utóbbi időben néhány feminista kutató és társadalomtudós azzal érvelt, hogy a szexuális vágy nem az erőszak oka, és hogy a nemi erőszak nem ösztönös emberi viselkedés. Aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az erőszak ösztönösnek és evolúciós alkalmazkodásnak a megállapítása mentséget adhat a nemi erőszak cselekedetére. Válaszul az evolúcióbiológusok, köztük Randy Thornhill, azzal érvelnek, hogy a nemi erőszak evolúciós alkalmazkodás és természetes, ösztönös viselkedés. Hangsúlyozzák, hogy a természetes szelekció nem veszi figyelembe az etikai normákat, így az, hogy a nemi erőszak adaptív-e, elkülönül az erkölcsi kérdésektől.
Cosmides evolúciós pszichológus kijelenti, hogy nem ért egyet azzal az állítással, miszerint a nemi erőszak egyszerűen erőszak és társadalmilag tanult viselkedés. A nemi erőszakot a természetes szelekció által formált viselkedésnek tekinti, ami arra utal, hogy a hímek esetleg a reprodukciós siker fokozására használták fel. Ahhoz, hogy egy viselkedést adaptációnak tekintsünk, az azt jelenti, hogy a természetes szelekció egy adott célra formálta. Tehát, ha a nemi erőszak adaptáció, akkor azért létezik, mert reprodukciós előnyöket biztosított; fordítva, ha nem adaptáció, akkor csupán a reprodukciós folyamat véletlen mellékterméke.
Azt az állítást, miszerint a nemi erőszak a szaporodáshoz való alkalmazkodás és a természetes szelekció eredménye, némileg alátámasztja az a tény, hogy az orangután populációkban más állatoknál is megfigyelhető a nemi erőszak viselkedése. Az orangután populációkban előforduló nemi erőszak széles körben ismert, és 2011-ben egy fajok közötti nemi erőszak esetét figyelték meg a vadonban, ahol egy tengeri vidra megerőszakolt egy fókát. Ezek az esetek arra utalnak, hogy a nemi erőszak nem társadalmilag tanult viselkedés, hanem inkább az evolúció során kiválasztott és megtartott.
Léteznek ellenérvek. Ha a nemi erőszak a természetes szelekció által kialakított adaptáció lenne, akkor domináns viselkedésnek kellene lennie, mint egy olyan tulajdonságnak, amely az egyedek többségénél megjelenik. Az a tény, hogy a nemi erőszak nem domináns viselkedés, arra utal, hogy nem lehet adaptáció. Az adaptációnak azonban nem feltétlenül kell széles körben elterjedtnek lennie az egész populációban. Még ha egy adott viselkedés csak viszonylag kis számú egyednél jelenik meg, a természetes szelekció fenntarthatja ezt a viselkedést, ha reprodukciós előnyöket biztosít ezeknek az egyedeknek. Erre az ellenérvre válaszul rámutathatunk, hogy a nemi erőszak egy túlzottan specializált és ritka viselkedés, és ez a ritkaság kritizálható, mivel ellentmond annak az állításnak, hogy a nemi erőszak egy adaptáció.
A nemi erőszak alacsony előfordulása azonban a modern társadalomra jellemző; a korai emberi csoportokban vagy bizonyos állatok körében a nemi erőszak viszonylag gyakori lehetett. Ebben az összefüggésben felmerül az a hipotézis is, hogy a primitív társadalmakban a férfiak a nemi erőszakot génjeik továbbadásának eszközeként használták. Természetesen a nemi erőszak tényleges gyakorisága a korai emberi társadalmakban továbbra sem tisztázott, és az is vita tárgya, hogy milyen gyakran fordul elő állatoknál.
Az evolúcióbiológusok azzal cáfolják meg ezeket a kérdéseket, hogy rámutatnak arra a tényre, hogy a nemi erőszak aránya drámaian megnő a modern, ál-primitív helyzetekben, mint például a háború. Az a tény, hogy a nemi erőszak száma az erkölcsi szabályozás gyengülésével együtt növekszik, erősen arra utal, hogy a nemi erőszak valószínűleg sokkal gyakoribb volt a korai emberi társadalmakban, mint ma. Továbbá, az egyes emlősöknél és madaraknál megfigyelhető udvarlási viselkedésen kívül sok állat szexuális viselkedése kényszerítő formákat ölthet, ami arra utal, hogy a nemi erőszak a természetes szelekció eredményeként fennmaradó viselkedés lehet.
Egy másik ellenérv az adaptív nemi erőszak állításával szemben az, hogy nem magyarázza meg az azonos neműek közötti nemi erőszakot, az incesztózus nemi erőszakot és a gyermekek elleni nemi erőszakot. Azok az esetek, amikor a nemi erőszak nem reprodukciós céllal történik, ahhoz az érveléshez vezetnek, hogy a nemi erőszak nem lehet adaptív. Ez azonban azzal magyarázható, hogy a reprodukciós vágy evolúciója a közvetlen formáktól a tudattalan szexuális ösztönök felé tolódott el. Vagyis a korai emberek reprodukciós ösztönét felváltotta az az általános vágy, amelyet ma szexuális vágynak nevezünk. Ebben a folyamatban szexuális impulzusok akár a reprodukcióval közvetlenül nem összefüggő célpontok felé is felmerülhettek.
Ez egy hasonló elvvel magyarázható, mint amiért az emberek ma is a magas kalóriatartalmú ételeket részesítik előnyben. Azokban az időkben, amikor a vadászat nehéz volt, az egyetlen vadászat során a lehető legtöbb kalória fogyasztása ahhoz vezetett, hogy a magas kalóriatartalmú ételeket részesítették előnyben. Ez a tendencia még a modern időkben is fennáll, amikor már nem a túléléshez szükséges. Hasonlóképpen, ahogy a szaporodási késztetés látenssé vált szexuális vágy formájában, a nemi erőszak – amely nem kapcsolódik közvetlenül a szaporodáshoz – is lehetővé vált. Ez alapot ad arra az érvelésre, hogy a nemi erőszak egyfajta ösztönös viselkedés, és nem magyarázható kizárólag társadalmilag tanult cselekvésekkel.
Az adaptációval nehezen magyarázható esetek, mint például az azonos neműek közötti nemi erőszak vagy a nők termékeny időszakon kívüli megerőszakolása, olyan jelenségekként értelmezhetők, amelyek a reprodukciós késztetések tudattalan szexuális vággyá alakulásának folyamata során merülnek fel. A modern társadalomban a nemi erőszak motivációi sokrétűek, és olyan tényezők, mint a szexuális vágy, a harag és a hatalomvágy, gyakran összefonódnak. Mindazonáltal egyes evolúcióbiológusok a korábban bemutatott különféle esetek alapján azt állítják, hogy a nemi erőszak a természetes szelekció folyamatának maradványadaptációja.
Azonban az a tény, hogy a nemi erőszak természetes jelenség, vagy ösztönös elemeket tartalmaz, nem igazolja vagy hitelesíti azt. A tudományos diskurzusnak értéksemlegesnek kell lennie, míg az etikai ítéletek egy külön tudományos területre tartoznak. Összefoglalva a vitát: egyes tudósok szerint a nemi erőszak az evolúció során kialakult adaptív viselkedés lehet, és ezt a tudományos következtetést a nemi erőszak erkölcsi vagy jogi értékelésétől elkülönítve kell értelmezni.
