Ez a blogbejegyzés a transznacionális tőke és a nyugati kultúra terjedése által a koreai társadalomban előidézett gazdasági és kulturális változásokat vizsgálja.
Az emberiség számára a 21. század küszöbén a globalizáció jelentős történelmi fordulópontot jelent. A globalizációval kapcsolatos viták – mint például a korlátlan verseny, a nemzeti versenyképesség és a piaci nyitottság – az egyes nemzetek számára is kiemelt fontosságúvá váltak. Döntő fontosságú, hogy ezek a viták túlmutatnak a puszta gazdasági haszonszerzésen, politikai és társadalmi változásokat idéznek elő, miközben egyidejűleg a normák és értékek megváltoztatását követelik világszerte. A nemzetköziesedés az egyes nemzetek közötti fokozott csere jelenségére utal. A globalizáció azonban egy olyan folyamatot jelent, amelyben a cserék mennyiségi bővülése meghaladódik, ami az egyes nemzetek társadalmi struktúráinak és nemzetközi kapcsolatainak új szintre történő átszervezéséhez vezet.
Először is, a gazdasági globalizáció azt jelenti, hogy a nemzetek közötti kereskedelem, beruházások, kommunikáció és cserék bővülésével az országok közötti gazdasági kölcsönös függőség növekszik, és a többoldalú konzultáció, koordináció és együttműködés nemzetközi szinten erősödik. Ennek a gazdasági globalizációnak egy újabb figyelemre méltó aspektusa a transznacionális pénzügyi tőke robbanásszerű növekedése. A transznacionális pénzügyi tőke ma már a jelenlegi globális kereskedelem volumenénél több tucatszor nagyobb mértékben uralja a pénzügyi tranzakciókat. Sőt, globális hálózatokon és stratégiai szövetségeken keresztül jelentős befolyást gyakorol az egyes országok nemzetgazdaságára. A transznacionális pénzügyi tőke befolyásának ez a bővülése a nemzeti gazdasági szuverenitást gyengítő és a gazdaságpolitika autonómiáját korlátozó tényezőként is működik.
A transznacionális szervezetek növekvő szerepe a globalizáció egy másik kulcsfontosságú aspektusa. Az egyes nemzetek keretein belül megoldhatatlan problémák kezelésére létrehozott transznacionális szervezetek jelentősége folyamatosan növekszik. Az olyan kormányközi szervezetek, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) befolyása megnőtt, és politikai döntéseik jelentősen befolyásolják az egyes nemzetek politikai irányait. Továbbá a nem kormányzati szervezetek (NGO-k), mint az Amnesty International és a Greenpeace szerepe is növekszik. Ezek a nem kormányzati szervezetek túllépnek az egyes nemzetek érdekein, hogy olyan globális kérdéseket kezeljenek, mint az emberi jogok, a környezetvédelem és a béke, és tevékenységi körük bővül.
Eközben a kultúra globalizációja is figyelemre méltó jelenség. Mivel a kultúra termelése, terjesztése és fogyasztása nemzetközi hálózatokon belül történik, az egyes nemzetek kultúrája és életmódja gyorsan terjed világszerte. Például a világszerte előállított hírek, filmek, televíziós műsorok, könnyűzene és számítógépes szoftverek globálisan terjednek, és bárki számára elérhetők a világpiacon. Ez azonban elmélyíti a kulturális függőséget a fejlett nemzetektől is. Különösen a nyugati központú kultúra globális terjedésével fenyegetik a helyi hagyományos kultúrákat és értékeket. Ez a kulturális függőség zavart okozhat a nemzeti identitásban, és gyengítheti az egyes országok kulturális autonómiáját.
Milyen hatással van tehát a globális rend jelenlegi gyors átszervezése a koreai társadalomra? Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a globalizáció jelentősen megváltoztatja életünk minőségét és szerkezetét. A pénzügyi tőke és a kultúra globalizációja erre kiváló példa. A transznacionális pénzügyi tőke tevékenysége volt az egyik fő tényező a közelmúltbeli devizaválság mögött. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) ebből fakadó gazdaságpolitikai irányítása döntő befolyást gyakorol nemzetgazdaságunkra. Továbbá a nyugati étkezési és öltözködési kultúra, valamint az amerikai hollywoodi filmek és a popzene által képviselt populáris kultúra beáramlása mélyrehatóan befolyásolja mindennapi tudatunkat és életmódunkat. Ez a felgyorsult kulturális beáramlás gyorsan átalakítja nemzeti kultúránkat. Ezzel egyidejűleg ez az átalakulás összeütközést okoz a hagyományos és a modern kultúra között, ami a generációk közötti kulturális szakadék szélesedésének problémájához vezet.
Ezek a tények megkövetelik, hogy pontosan felismerjük a folyamatban lévő globalizációt, és proaktívabban reagáljunk rá. Mivel a globalizáció új dimenzióba szervezi át a korábban nemzeti egységeken belül zajló társadalmi életet, nyitottabb nacionalista perspektívát kell alkalmaznunk vele szemben. A nyílt nacionalizmus itt azt jelenti, hogy aktívan elfogadjuk a globalizáció jelenségét a politikai, gazdasági és kulturális szférában, miközben elutasítjuk az egyes nemzetek közötti egyenlőtlenséget. Más szóval, a politikai, gazdasági és kulturális alárendeltség elutasításával, valamint a liberalizmus, az egalitarizmus és a humanizmus aktív elfogadásával valósítható meg. Ez a nyílt nacionalizmus, amely az egyes nemzetek közötti új kapcsolatokat keresi a meglévő nemzeti egoista gondolkodáson túllépve, a kölcsönös egyenlőség regionális és globális rendjének megteremtésének alapvető feltételének tekinthető a jövőben. Továbbá a nyílt nacionalizmus kulcsszerepet fog játszani a következő 21. században előttünk álló különféle globális kihívások megoldásában.
